Halászok: Hajnalban berregésre ébredünk, előttünk a smaragzöld színű tengeren kivílágítva lebeg egy kis halászbárka. Reggel látjuk, ahogy már hálójukat igazgatják és a mindenütt jelen levő sirályok egyben nyelik le a kiharcolt falatokat.

Gloria virág: "Többszintes", gyönyörű illatfelhő. A rovinji kikötőben - miközben Misi teljesen ellazulva pihen a mólon eldőlve - odamegyek egy idős, rajzoló úrhoz és a virágot mutatva angolul kérdem: "Látott már ilyen szépséget?" Németül válaszol és mi két nyelven beszélgetve imádjuk ezt a szépséget.

Három öregúr: Ülnek a parton és elmélyülten beszélgetnek. Érdekesek. Megkérdem, lefényképezhetem-e őket? Engedélyük birtokában megteszem, s ekkor felcsillan egyikőjük szeme: ő is kér majd a képből. Melléjük ülve figyelem, ahogy remegő kézzel írják a címeket. Kiderül, hogy a legidősebb 98-éves, a másik kettő 80 feletti. Istenem, mi mindenről tudnának mesélni!

Cappucino: Dupla Cappucino. Annyira jólesik..A legkékebb szemű fiúhoz megyünk vissza, mert jó a hely és finom a kávéja. A tereken, éttermekben saláták, halak, kagylók, fokhagymás illatok, hegyi kecske sajt, olivabogyó. Szőlő, füge, Malvazia és Merlot borok..

Tenger: Nem tudok betelni a tenger látványával, illatával, hangjaival.. A kristály tisztaság minden nap újra és újra lenyűgőz. Alámerülve élvezzük a rajokban úszó kis halakat, a nagyobb színeseket, a rákokkal teli és üres csigaházakat, a nyitott, áldozatára váró sonka kagylót. Összességében azt, hogy egy nagy akvárium részei vagyunk. Egymásnak mutogatjuk a tenger "kincseit", majd egyszercsak kézenfogva úszunk tovább..

Táj: És ami mindezen kivül még emlék-kép? Pula lenyűgöző amfiteátruma, a Katarina szigetek gyíkjai, a vrsari pufók kő angyalka. Groznan elragadó utcái, a vörös naplementék, a bódító fenyőillat s a fákon rohangáló, gyönyörű színekben pompázó szajkók. Felejthetetlen...

Szöveg: Halmos Anna, fotók: Mihályi József (Misi), Halmos Anna