Mégis, kötelességszerűen hozzáteszek néhány sort. Velencében négy, talán öt alkalommal jártam, mindig egy-két napra. Már az első utam alkalmával  belopta magát a szívembe. Káprázatos álomvilág, gyönyörű benne minden szeglet, minden cserép, minden villanás. Amikor a legkisebb lehetőség adódott, "beugrottam": szlovéniai síelésből hazaúton, a közelben folytatott tárgyaláshoz  itt ütöttem tanyát. Nem lehet megunni akkor se, ha az embernek csupán a Canal Grande-n végighajózásra van ideje. Ha fél napja van, akkor is menjen el, nem fogja megbánni. Elég arra, hogy beleszeressen és megszervezze a hosszabb utat. És akkor nézze meg a Szent Márk tér minden négyzetméterét, a múzeumokat, sétáljon be a vaporetto megállóktól nyíló elképesztően elegáns utcákba, üljön le a Canal Grande partján valamelyik kávézónál, bámulja a vízen nyüzsgő életet. Élvezze a szépséget, a csendes szorgalmat. Ha van módja, utazzon oda a Karneválra, azt mondják, csodavilág.

Egyszer talán lesz időm, hogy a képeket ellássam szövegekkel, addig elnézésüket kérem.