Kedves Mindannyian!

Szép szavakat, vidámakat és szomorúakat gyűjtögettem magamban az utóbbi napokban, hogy kifejezhessem a kifejezhetetlent.

Hogy elmondhassam, mennyire szeretjük a mára asszonnyá kivirágzott kislányunkat, Amritát, akivel 24 évet éltünk együtt, aki úgy nőtt föl velünk, hogy nem tudtuk, mit jelent a sokaknak igen nagy gondot okozó nevelés, aki szófogadó volt, aki szorgalmasabb volt a kelleténél, akinek a szíve mindig nyitott volt az új, az idegen befogadására. Szerencsés volt, mert nemzetközi iskolában kezdte a tanulmányait, ahol megszokta, hogy a gyermekek egyformák, akárki szülöttei, akármilyen a bőrük, nyelvük, istenük. Szerencsés volt akkor is, amikor a Radnótit választottuk a gimnáziumok közül, mert itt is olyan közösség fogadta, ahol teljes egyetértésben tanult, bulizott, barátkozott keresztény, pogány és zsidó. Gondolatban kalapot emelek most a pedagógusai előtt is.

Szépsége, jó feje és sportossága mellett én ezt az egyenlőség-hitet tartom legigazibb értékének.

Rendkívül széles és változatos baráti köre is ezt igazolja.

Szerencse-e vagy szíve mellett esze is vezérelte, amikor Zolira rátalált, amikor őt választotta, amikor egymásra találtak, csak ők tudják.

Zolit rövid ideje ismerjük, hamar megszerettük, elsősorban, mert sugárzott, sugárzik belőle a lányunk iránti szeretet. Megszerettük, mert benne is megtaláltuk azokat a nagyon pozitív jellemvonásokat, amik számunkra kritériumok: nyíltság, nyitottság, a gyűlölet hiánya. És nem utolsósorban az értelem, tudás, rátermettség.

Jó házasságnak kell kovácsolódnia ebből a két szép és értelmes emberpéldányból.

Amikor így gyűjtögetem a szavakat, szeretek a költészethez fordulni. A költők, mint fényképezéskor a vaku, a pillanat töredéke alatt megvilágítanak nehezen kifejezhető gondolatokat, érzelmeket, kínokat, amiket a regényírók oldalak százaival tudnak csak leírni.

Amikor a mostani ünnep szomorú oldala jut eszembe, az, hogy Amrita élete – bár továbbra is megmaradunk szüleinek, barátainak – a továbbiakban más medrekben fog folytatódni, útjaink kockakövei között sűrüsödni fognak a nem általunk  lerakottak, József Attila felejthetetlen sorai jutnak eszembe:

                             A semmi ágán ül szívem,

                            Kis teste hangtalan vacog,

                            Köréje gyűlnek szelíden

                            S nézik, nézik a csillagok.

A szomorúságom persze nem ennyire tragikus, csak soha más nem tudta ilyen hihetetlenül egyszerűen és bravúrosan kifejezni a bánat mélységeit.

A könnyek fátyla azért se sűrű, mert sikerült az Amrita születése óta dédelgetett tervet megvalósítani, megérni, hogy Amrita diplomához jusson.

Szinte elvárás, talán jogos is, hogy az örömapa tanácsokat adjon a közös útra indulóknak.

Keresgéltem támpontokat ehhez is, lapozgattam a költőket, hogy kínai bölcsességeket találjak, amikkel atyai jótanácsaimat fűszerezhetném, felütöttem a nagy keresztény költő, Pilinszky János egyik kötetét, eszembe jutott az egyik legmagyarabb költő, a zsidó Radnóti, hogy a szerelemről, a szeretetről, a házasságról szóljak szép és bölcs szavaikkal.

Végül villant Szabó Lőrinc egyik – a testi szerelemről szóló - verse és mellette maradtam. Remélem, nem fogom untatni a kedves jelenlévőket néhány tőle vett sorral.

Halljuk tehát a tanácsaim.

Mint Indiát járt ember nem tudom megállni, hogy ne beszéljek a testi szerelem fontosságáról. Most nem a több évezredes kultúra közismert alkotásaival akarok foglalkozni, csupán azzal, hogy a szerelmi kultúra kiemelkedő helyet foglal el ott és aki nem vak, tudnia kell, hogy mennyire döntő lehet a házasságok tartóssá válásában itt is. Törekedjetek arra, hogy minden közeledés egymáshoz öröm legyen, hogy ne tudjátok ezeket a pillanatokat feledni.

Ahogy Szabó Lőrinc mondja:

                                                         „... a vágy

győzött lassan: fájdalmas bizalom

mosolya remegett át ajkadon

s a győzelmes, halálos gyönyöré,

karod emelted a nyakam köré:

be szép voltál! Azt a tekintetet,

mellyel vállaltad titkod-szégyened,

s mely jövőd és szíved bontotta ki,

sose tudtam többé felejteni.”

A házasság – mi vén bölcsek már csak tudjuk – sokszor válik nehéz, sőt gyötrelmes munkává. Nem a hétköznapok elkerülhetetlen gürijéről beszélek, hanem azokról a buktatókról, amikor a házastársak nem értenek egyet, viták kerekednek. Biztos volt már köztetek vita és biztos lesz még nem egy ilyen alkalom.

Ne kérdezze senki, most következő bölcsességemnek magam mennyire tettem eleget életem során, talán éppen, mert nem mindig, mondhatom nyugodtan: a tartós házasság legfőbb titka, hogy a leghevesebb viták pillanataiban is maradjanak a házastársak emberek, kultúrált lények, akik legalább a kölcsönös tiszteletet megőrzik. Könnyebb a szerelemhez vagy legalább szeretethez visszatérés göröngyös útját a tisztelet-korlátba kapaszkodva megjárni. Nem igaz, hogy veszekedés után igazi a szerelem, ahogy valami ostoba mondás állítja.

Szabó Lőrinc Házasság című verse hosszabb annál, semhogy teljes egészében idézzem.

                     Én: gazember? Amért te szenvedsz?

                                 Te is csak az vagy énfelém!

                  Önzésed izzórácsú ketrec,

                                 azt rázza a rab, az enyém,

                   az én önzésem... És ha engem éget

                       a börtön, kínom visszafáj tenéked,

                       egymást gyötri csak az „úgy rossz”

                                          s az „így jó”:

két önzés vádol s két önzés a bíró.

-      kezdi a verset, majd nagyon érdekes sorokkal zárja:

... nem tudunk elszakadni már;

ne kezdj háborút, mint a gyönge,

kin saját gőgje bosszút áll.

Utoljára üzenem: nincs segítség,

vállald a sorsod régi rendelését...

Miért? Nem tudom. Túlsok a titok.

Bízz abban, amit magam sem tudok.

Kötelező szózat esküvőkön a gyermekáldás előírása.

Ezer öröm és a legszilárdabb, legkövetelőbb kapocs a gyermek. Hallom, több gyereket terveztek és ennek örülök. Készüljetek rá gonddal, felelősséggel.

Miután nekünk nem okozott gondot Amrita nevelése, egy-két hadititkot azért elárulok:

-    Soha ne feledjétek, hogy a gyerek gyerek, akkora, amekkora, ha okosabb is koránál, akkor se nő nagyobbra.

Szabó Lőrinc egyik legnagyszerűbb verse a „Lóci óriás lesz”, ebből mondok el pár sort. Szabó Lőrinc Lócival játszik és leguggol mellé:

                           És ahogy én lekuporodtam,

úgy kelt fel rögtön a világ:

tornyok jártak-keltek köröttem,

és minden láb volt, csupa láb,

és megnőtt a magas, a messze,

és csak a padló volt enyém,

mint nyomorult kis rab mozogtam

a szoba börtönfenekén.

Nehéz abbahagyni ezt a verset, mindennapi olvasmánynak kellene lennie szülők, pedagógusok és politikusok számára. Csupa bölcsesség.

Talán ezt értettük meg kellő időben. 

-    Másrészről azt se feledjétek, hogy a gyerek nem buta, csak kicsi. Gyorsan és jól tanul jót, rosszat egyaránt. Sok szép és okos mesét mondjatok gyermekeiteknek. Különösen, ha tovább durvul ez a világ.

Végül – most már Szabó Lőrinc mankója nélkül – azt tanácsolom nektek, hogy szakítsatok meg minden kapcsolatot, élőt, holtat, történelmit, jelenkorit, jövőbe futót, akinek és aminek a legkisebb köze is volt, van, vagy lesz az erőszakhoz. És ezt nem csak a közelmúlt szörnyű eseményei miatt mondom, hiszen azok csak csepp az emberiség erőszak-tengerében, hanem mert jómagam nehezen viselem ennek a tengernek a legkisebb rezdülését is. Elég volt! Kerüljétek. Minden gondolatotokkal,  minden mozdulatotokkal tiltakozzatok az erőszak ellen. Segíthet talán a kis családotok belső békéjének biztosításában is.

És most zárnám nem csak a tanácsaimat, hanem az egész köszöntőmet. Mikor írtam, gondolatban szétnéztem a templomi szertartás közönségén, a mostani kedves vendégcsokron és az esti bulitok fiatalságán és nagyon jó érzés öntött el. Öröm, hogy ilyen sok ember, szerető rokonok, jóbarátok vesznek körül benneteket. Őrizzétek ezeket a kedves emberi kapcsolatokat, soha ne hagyjátok kihunyni a barátság lángját. Ezek a kapcsolatok megsokszoroznak benneteket, erőt adnak, amikor szükségét érzitek.

Köszönöm, hogy meghallgattak, remélem, nem voltam unalmas.

És Zolinak, Amritának még egyszer sok-sok boldogságot kívánok.

Ürítsük poharunkat erre és minden jelenlévő egészségére!