Az Átkos időkben elérhető "síparadicsomok" (Szlovákia
és Bulgária, egyszer Zakopane Lengyelországban) után Ausztria nyújtotta először
a végtelen sí-öröm csodálatos élményét. Magam ritkán és keveset
fotóztam. A pár fotó, amit itt közreadok, keveset mondó válogatás,
többnyire személyes jellegű. Kénytelen vagyok pár szót is szólni az
osztrák sí-terepekről. Az osztrák pályákat talán azért kedvelik
a magyarok, mert ősibb sport ott, mint Európa legtöbb országában.
Valahol olvastam, hogy a síelést is - annyi más sporthoz hasonlóan -
az angolok adták a világnak, akik Svájcban üdülve találkoztak a
skandináv vendégek által hozott sí-szerkentyűkkel, hazavitték, majd
a világot járva terjesztették, ahol csak havat találtak. Nekem úgy tűnik,
Svájccal együtt hódíthatta meg ez a sport Ausztriát is. A síterepek
itt létező falvakból fejlődtek ki, természetesebb, otthonosabb a környezet,
mint például Franciaországban. Itt is hatalmas rendszerek épültek ki,
a pályákat gondosan kezelik, a liftek már korszerűbbek, mint
Franciaországban és a még létező csákányos, korongos vonszoló-liftek
gyorsan cserélődnek ülő-liftekre. A szolgáltatások szuperek, hiszen
az ország gazdaságának legfontosabb húzóereje a turizmus. Talán ezért
az osztrákok reagáltak leggyorsabban az éghajlat melegedésére, egymás
után nyílnak meg az uszodák a síparadicsomokban.
Obertauern volt az első nyugati síterep, ahol jártunk és amit
nagyszerűnek találtunk. A Kaprun - Zell am See világhírű körzetben többször
síeltem lányommal, ismerősökkel, mindig remekül éreztem magam.
Annenheim baráti kör kedvenc helye volt, amíg hóbiztosnak számított.
Erről a három helyről mutatok be képeket, de ha Schladming-ot említem,
bizonyára minden síelő tudni fogja, milyen remek birodalomról beszélek.
Ausztria sokáig a legkedveltebb ország marad a magyar síelők körében.
Folytatás>>>
|