a "Búcsú a fegyverektől" sorozat tagja

De haladjunk sorjában.

A litván határ közelében, a Rundale-kastélynál (2557-61) kaptuk az első ízelítőt Lettország szépségeiből. Igaz, ez a kastély a cári idők emléke, egy cárnői kegyelt (szerető) hercegi rangra emelkedve építtette. Zaklatott sorsú építmény ez is, mint legtöbb társa, különösen az I. világháború tépázta meg, de az 1972 óta folyó rekonstrukció nagyrészt helyreállította. Két társaság használja a kastélyt fogadásokra: a kormánykörök és a dúsgazdag orosz neomágnás banditák, az utóbbiak jó pénzért. Ez mindent megmond erről a bandáról.

Azt hiszem, itt is ebédeltünk, a konyhát, büfét orosz személyzet működtette. A szoljánka volt a levesünk és kis pirogokat ettünk második fogásnak. A turisták többsége nem tudja, hogy orosz koszttal traktálják. Hogy ne legyek nagyon elfogult: helyi ételeket (hal, gomba) is lehetett kapni.

Rigába érve azonnal a városnézéssel kezdtünk, csak este foglaltuk el a helyünket a város szélén fekvő szállodában. A város - és talán az egész Baltikum - legnevezetesebb, legtöbbet csodált épülete, a Feketefejűek Háza előtt szálltunk ki a buszból. Rendkívüli építmény (2567-75)! Minden Riga-ismertető prospektus, útikönyv címoldalon vagy legalábbis nagyon előkelő helyen közöl róla fotót. Én is ezt tettem, címfotóul választottam. (Az már a véletlen műve, hogy a tablón az egyik fotója - 2566 - megelőzi Rundale-t.) Rendkívüli az eredeti rendeltetését tekintve: a nőtlen kereskedők egyesülete építtette (bölcs emberek lehettek!). Rendkívüli, mert varázslatos szépségű építészeti bravúr, az ember nem tudja levenni a szemét róla. Rendkívüli, mert a II. világháború során az oromzat kivételével rommá lőtték-bombázták. A szovjetek nem haboztak sokáig, ahelyett, hogy legalább kísérletet tettek volna az oromzat megóvására, szétrobbantották. Rendkívüli, mert a közelmúltban rajzok, fotók alapján a semmiből újjávarázsolták, visszaadva maguknak és a világnak egy megismételhetetlen épületegyüttest. És nincs vége a rendkívüliségnek, mert többszöri ellentmondás övezi. A ma is 'Lett Lövészek Tere' nevet viselő tér ad neki otthont, ahol áll még a 'Lett Lövészek' szobor (2563) azoknak a harcosoknak az emlékére, akik - idézek az útikönyvünkből - "...az I. világháborúban és a szabadságharcban a vörösök oldalán harcoltak." Nálunk rég a szobortemetőben lenne. Háttérben valószínűleg a Műszaki Egyetemet látni. Ugyanezen a téren ütközik bele a látogató a szovjet időkben ki tudja milyen célból emelt rendkívül csúf épületbe (2565), amelyik ma Lettország Megszállásának Múzeuma és amelyik a folyó felől nézve takarja a Feketefejűek Házát. Ismét a nyugati szerzők útikönyvéből idézek: "...a lett nép függetlensége ellen elkövetett náci és szovjet bűnöket mutatja be." A szovjetektől nálunk ezerszer többet szenvedett nép állítja fel ezt a sorrendet, a mi Terror Házunkkal szemben. A múzeumot ésszerű lenne áthelyezni máshová és ezt a csúfságot lerombolni, hogy javuljon a rálátás a térre. A teret egyébként több érdekes épület övezi, engem a volt Tanácsháza kapott meg (2562 és 2564), amit furcsa, modern tetővel állítottak helyre.

A tértől pár lépésnyire található Riga két legfontosabb temploma: szinte közvetlen a rálátás a Szent Péter-templomra (2568), ellenkező irányban pedig száz-kétszáz méterre lehet a világhírű Szűz Mária Dóm (2593 és 2599). Valahogy furcsállom utólag, hogy az utóbbi körül csak keringtünk, pedig utánolvasva nyilvánvaló, hogy nem csak a külső építészeti megoldásai csodálatosak, hanem az enteriőre se utolsó. Amellett világhírét elsősorban a rendkívüli hangzású orgonájának köszönheti, ami még az Átkos időkben is közismert volt. Lentebb bővebben szólok róla és - megfelelő szoftver birtokában - meg is lehet hallgatni egy, ezen az orgonán előadott remek Bach-kompozíciót. Az ilyen túrákon lehetőséget kellene biztosítani az utazóknak, hogy a hetente kétszer megrendezett hangversenyre eljuthasson. A Szent Péter-templom tornya (2568 és 2641, 2645, 2668) a város jelképe. Eredetileg fatorony volt, 120 méteres magasságával 1666-ban ez volt a világ legmagasabb faépítménye. 1721-ben villámcsapás következtében leégett. Helyére emelték a mai, fémből készült, igen elegáns, karcsú, nyolcszögalakú, háromszorosan megtört koronapárkányzatú tornyot. Tényleg uralja a városképet. Mindkét templomot nehéz volt fotózni, közel voltak a környező épületekhez és mindkettő körül fel volt túrva a kövezet. Csatornáztak, díszkövezetet raktak. Közben persze itt is esett az eső. 

Nagy sétát tettünk a városban. Az Óváros szívmelengetően szép és barátságos. Templomot láttunk vagy tizet, közülük talán a Szent Jakab-templomot (2610 és 2617?) érdemes kiemelni, amelyik ma a katolikus érsek hivatali temploma. Megnéztük a szerény elnöki palota kapujánál az őrségváltást (2606). Elzarándokoltunk a Három Fivér házakhoz, három XV.-XVII. századi lakóház (2612-14), a kis csoport is jelképszerű szerepet játszik. A jobbszélső épület Riga legrégibb lakóépülete. Érdekes látványt nyújtanak a Raktárnegyed épületei, egy tucat raktár a mai napig megmaradt. Három renoválás alatt állót mutat be a 2602-es fotó. Nekem Belgiumot juttatta eszembe, bár konkrét épülethez nem tudja már kötni a memóriám, miért is? Az észak-német kikötővárosok fotói viszont biztos hasonló képet mutatnak. A városfal egy része a Lőportoronnyal önmagában is érdekes, de a fallal szemközt sorakozó csinos üzletek, amelyekben minden nyugati ízlést kielégítő borostyán-ékszereket árusítanak, igazán vonzó  boltocskák (2624-29). Már nem csodálkoztam, hogy az elsőben, ahová benyitottunk 19-éves orosz kislány volt az eladó és mindenek felett úr.

Idegenvezetővel jártuk be a modern városközpontot is. Nagyrészt szépen renovált házak között jártunk, de néha belebotlottunk a szovjet idők állapotát tükröző épületbe is. A 2064-es kép ilyen pillanatot örökít meg. Mindent rendbehoztak már, az utcakövek is újak, de a jobboldali épület még régi. A város emblémáját messziről láttuk (2630-31), a nőalak kezében tartott három csillag az ország három tartományát, Zemgale-t, Vidzeme-t és Latgale-t jelképezi. Az Operaház (2632) meglepően hatalmas, de harmonikus, szép épület. Ezen a környéken láttam kitáblázva a 'Russkij Teatr'-t, az orosz színházat, jó jel, hogy hagyják az orosz etnikumot saját kultúrális életét élni. A 2633-34 térségen volt a szabadidőt záró találka helye, jó sörözőtől fotóztam le a teret. Jók a söreik, merem ajánlani. Apropos, szabadidő: a maradék kép jórésze séta közben készült, nem igényelnek kommentárt - gondolom - a kocsma-, étterem-cégérek, a céh-embléma és egy tréfás hívogató a szuterén-falatozóba (2607). 

Az OK-hálózathoz tartozó Slokas Hotelhez érve a környezetet elég lehangolónak, a szovjet időkre emlékeztetőnek találtam (2567 - a jobboldali, sok üveg, kiugró épületrészek a szálloda és 2568 - az utca a lakosztály ablakából). Igen, lakosztály! A nyilvánvalóan régi szállóból átalakított épületben kellemes meglepetés ért bennünket: előszobás, nappalis, hálószobás, pompás fürdőszobás lakosztályt kaptunk. Először azt hittük, hogy feleségem aznapra eső születésnapja miatt kedveskednek vele, kiderült, hogy vak szerencse ajándéka. Látva-hallva a történteket legkedvesebb útitársunk ugrott, hozott egy üveg pezsgőt és a feleségével négyesben megünnepeltük a szülinapot.

Másnap, a továbbutazás előtt ismét szabadidőt kaptunk, elmehettünk az állítólag Baltikum-híres kofa-piacra. Engem aztán nagyon nem érdekelt, de a hölgyek tapsikolva indultak neki a repülőgép-hangárokból (legalábbis úgy néz ki) kialakított bazár-vásár-akárminek. Volt ott minden, csecse-becse, lim-lom, sok ruha, még több hal, gyümölcs, zöldség. Az árusok többsége persze, hogy orosz bábuska, asszonyka, kislány volt, de láthatólag jól megvoltak az oroszul nem tudó helyiekkel is. Vettünk gyorsan rjázsenyka-t (orosz, kemencében pirított kefir) és helyben elfogyasztottuk. 

Majdnem elfelejtettem: este a szálló felé menet és reggel-délelőtt a piacra menet és onnan a találkahelyre bandukolva igyekeztem 'lekapni' néhány modern épületet (2649-53), közte egyet (2652.1) azért, hogy a rendkívül érdekes, karcsú, színes TV-tornyot, az Átkos egyik kiválóságát bemutathassam. Tart ez a sorozat egészen a 2670-es képig, esik bele modern üzlet és komoly hajó  is.

Mielőtt elbúcsúznánk Rigától, megemlítem (hogy vigasztaljam szerelmeseit): a város lakóinak száma 800 000 körül van és ezzel az egész Baltikum legfontosabb városa és kétségkívül legfontosabb kikötője is. És a lett nők tényleg gyönyörűek, el-elfordult a nyavalygó nyakam egy-egy pár hosszú láb, 1m 85cm magasság és dús keblek után. Fiatalok, hajrá! (Ki tudja, hány közülük orosz?) A város lakosainak 62%-a az, mármint orosz.

Az utolsó öt kép az utolsó lettországi megállónkról szól, a lett vagy livóniai Svájcnak is mondott Gauja Nemzeti Park trónszékét elfoglaló Turaida-várról. A ligetes, tavakkal megtűzdelt környék bájos, kellemes, a hozzá fűződő szerelem-legenda elég szokásos rege az előkelő Maija-ról és alacsonyrendű (kertész) szerelméről. A szerelem végzetes tragédiával zárul, a vár azonban kerekded. Számomra rossz emlék marad, mert életemben először nem másztam fel a tornyába. Fáradt voltam, sok volt a várakból. 

Itt ebédeltünk, kétségkívül a volt szovjet turista-központ éttermében. A berendezés félig modernizált volt, a kiszolgáló-személyzet orosz, az illemhely minden kritikán aluli (Átkos). Nem emlékszem mit ettünk, nem utálkoztam.

*

Pár szó a híres orgonáról:

A világ egyik legszebb hangzású orgonája: Szűz Mária Dóm, Walcker-orgona, felavatva 1884 január 31-én, Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált művének (l. lentebb) előadásával. Ezúttal se sikerült meghallgatnom. Este 7-től lehetett volna jegyet kapni az aznap késő esti hangversenyre, szóba se került. Akit érdekel, hallgasson bele a linkbe. (Mondom én, mert ezt ajánlja a lentebb megjelölt útikönyvünk. Sajnos nem találom a belehallgatási lehetőséget és szövegben is 'csak' ennyit Russland címszó alatt: "Im Jahre 1883 baute Walcker die Orgel für den Dom zu Riga. Sie wurde die zu ihrer Zeit die größte und schönste Orgel der Welt mit 4 Manualen, 116 Registern und 6 768 Pfeifen. Die schönste ist sie bis heute geblieben. Nicht unerwähnt soll bleiben, dass Franz Liszt zu ihrer Einweihung seinen Orgelchoral „Nun danket alle Gott" komponiert hat.")

Nem hagytam magam, megkerestem egy tényleg letölthető Bach-szerzeményt, Frederik Magle előadásában. Íme: J.S. Bach's Toccata & Fugue in D-minor (BWV 565) Még romlott hallással is gyönyörű. Lehetetlen bűn: legalább háromszor elsétáltam a templom mellett és nem tudtam meghallgatni ezt a csodás orgonát. Nagy érdeme lehet az orgonának, hogy megőrizte a templomot a szovjet templomrombolások idején. Az orosz zeneimádat győzött a szovjet barbarizmus fölött! Ajaj, a kaszás és/vagy megsüketülés előtt el kell újra ballagnom Rigába! Hány km is ide?

(2007.08.25)

*

Néhány adat:

A GDP (PPP) éves növekedése: 11,9%,  szintje: 16 000 USD, (Magyarországé: 17 600 USD); olvastam olyan véleményt, hogy szappanbuborék, ki fog pukkadni, a véleményem az összefoglalóban fejtettem ki.

Munkanélküliség: 8,5 -ről lecsökkent 6,1%-ra, a foglalkoztatottak 68%-a a szolgáltatások szektorban dolgozik.

Szegénység: nincs adat (nem utal semmi komoly szegénységre)

Honvédelem: jelenleg kötelező a katonai szolgálat, 2007-re, azaz napjainkra tervezik az átállást profi hadseregre, a GDP 1,2%-át költik rá. 

Legfontosabb kereskedelmi partnerek: export - a balti testvérállamok; import - Németország!

A lakosság többsége keresztény, bár a lakosságnak csupán 7%-a látogat rendszeresen vallási szolgálatokat. (Wikipedia) [The majority of the population is Christian, although only 7% attend religious services regularly. (Wikipedia)] Elég furcsa adat. A rettenetesen sokat szenvedett népben - úgy tűnik - mégse mélyültek el a vallási érzelmek. És mennyi templom!

Latvia - Wikipedia

CIA - Latvia

Tomasz Torbus, Barbara Warning: Balti országok, Észtország, Lettország, Litvánia, Kalinyingrádi terület (Nelles Verlag GmbH - Hibernia Nova Kiadó Kft, 2005/2006)