Bulgaria - Bulgária
Sofia - Szófia Vitosha - Vitosa Rila Sozopol - Szozopol Plovdiv
Selected photos Bulgáriával második házasságom csődje hozott össze. A válás részben öröm volt, megszabadulás a teljesen eltérő gondolkodástól, életviteltől. Elkeseredésem azonban határtalan volt: az újabb anyagi csőd mellett az önbizalmam sérült rettenetesen. Hetekig rágott a gondolat: hogy a csudába mentem bele ebbe a házasságba egyáltalán? Összepakoltam egy kis bőröndöt, meg egy sporttáskát, megrendeltem egy szakaszolható hálókocsi-jegyet Szófiába (és vissza?), repjegyet Szófiából Burgaszba és nem tudom mit Várnából Szófiába (vagy egyenest haza?). Az egész annyira régen volt, mikor is, 1970-71 körül, hogy a részletek ködbe vesznek, meg nincs is jelentőségük. A vonatozás fáradalmai ismeretlen fogalom volt, kellemesen telt az idő, a romániai hegyvidék csodás tájaiban az ablakra könyökölve gyönyörködtem. Brassóhoz érve valami miatt hosszasabban állt a vonat, kiszálltam egy sétára és megrendülve tapasztaltam, hogy szinte kizárólag magyar szót lehetett hallani. Az utasokon kívül a pályaudvar dolgozói is magyarok voltak ott, Románia kellős közepén. Az út első szakaszolását Bukarestnél hajtottam végre, de csak annyi dereng, hogy szegényes városkép, rossz szállás fogadott, bizonyosan zavarta az élményt, hogy utáltam a rendszert, meg hogy gyalogosan kellett vergődnöm. Bulgáriában is megszakítottam az utat Tirnovoban (Veliko Turnovo). Nagy meglepetésemre az Internet szinte semmit sem ad vissza abból a gyönyörűségből, amire én hol nagyonis élesen, hol pedig ködösen emlékszem. Bennem olyan fecskefészek él, amelynek ősi, varázslatos régiségű utcái szinte egymásra épültek valamikor, az egyikről a másikra sokszor a legegyszerűbb lépcsőkön közlekedni, törökös (!) képet mutató kávézók és mini-boltok egyvelege tarkítja az utcákat. Csak jártam, kapaszkodtam, ereszkedtem, beültem enni valamit, pihegni, aztán tovább, tovább, érdekes, szokatlan, szép, vonzó, itt kellene élni tovább... Mese? Lehet, hogy valamivel keverem, lehet, hogy ilyen nincs is ezen az ostoba világon? Ha mégis, ne feledje, olvasó, pakoljon és töltsön ott néhány tündérmese-napot!

Szófiába valahogy este érkeztem, elfoglaltam tűrhető szállásomat és aludtam, aludtam. Másnap elindultam ismerkedni a várossal (ha jól emlékszem, másfél napom volt rá) és - mit tesz isten - minden utcasarkon coca-cola-t árultak. Azt a kólát, amit pár nappal előbb a Népszabadság a kapitalizmus jelképeként, fertőző italaként írt le, óvva tőle a magyarságot. Na nézzük - bíztattam magam - mi a nyavalya ez, ami itt, a nálunkénál ortodoxabbnak tudott szocializmusban ily vidáman virágzik. Tetszett, a mai napig kedvelem, bár ma a fél világ tudja, hirdeti, hogy káros kotyvalék. Aki ebben kiismeri magát, szóljon, megsüvegelem. A másfél nap alatt mást is láttam, persze, de hogy mit akkor, azt nehéz lenne kihámozni abból az élménytömegből, amit az Intranszmas magyar részlegének kereskedelmi igazgatójaként - a sokszori ottartózkodás alatt átéltem. Biztos láttam a központot, az Alexander Nyevszkij székesegyházat, a mellette lévő kisebb, de ősi templomot, a Szent Szófia bazilikát. Biztos, hogy később éltem át, de most írom le azt a nagyszerű élményt, ami az Alexander Nyevszkij-be "beugorva" ért, amikor - valószínűleg próbaként, az üres templomban - ortodox miseénekeket adott elő egy felejthetetlen kórus. Nyilván nem mondok újat, hogy a szláv basszisták különlegesen szép hanganyagot vonultatnak fel, ez a rendkívül mély és mégis lágy tónus uralta a kórust is. Pazar volt! A Szent Szófia pedig a város névadója és a IV.-VI. század szülötte, akkor festett mozaik-részletek ma is láthatók benne. Lehet, hogy akkoriban még nem épült a Nemzeti Kultúra Palotája, amely Európa közepének, délkeletének legnagyobb ilyen épülete és pompázatos valami (kis ország nagy hülyékkel és ambíciókkal), állítólag a fasizmus elleni küzdelem egyik szimbolikus figurája, Dimitrov (tudják: a Reichstag felgyújtásával gyanúsított kommunista hős) lányának készült, később körbecsodáltam és elegem lett belőle. Nem messze tőle ugyanis nyomorszinten tengődtek százezrek. Most nem, a későbbiek során szinte mindig a Hotel Vitosha - New Otani japán szállóban laktam, amely messze kimagaslott a városból (dombra is épült és számtalan emelete húzta a felhőkbe). Minden a japán tökélyt sugározta, beleértve a tavacskákkal, patakocskákkal, kis zuhogókkal és (számomra legalábbis akkor) ismeretlen virágokkal, bokrokkal, bonsai jellegű fácskákkal, fahidakkal megvarázsolt belső parkot is. Casino is működött a szálló legfelső, csupaüveg emeletén, az egyik hóhányó kollegámmal felmentünk és "feldobtunk" 10-10 kemény dolcsit a rulett oltárára, két kör alatt el is veszítettük. Ottmaradtunk és figyeltük a játékot. Az egyik, nálam is sötétebb bőrű vendég figyelemreméltó eredményességgel bűvölte az asztalt. Nagy tételekben játszott, egy-egy körre feltett 4-500 $-t és nagy átlagban nyert. Talán másfél óra alatt zsebrevágott vagy 4000 dolcsit. Szóbaelegyedtem vele és kiderült, hogy az egyik nagy magyar külkereskedelmi vállalat görögországi vezérképviselője.

Folytatás >>>

Selected photos
Links

BulgariaCom

Travel Bulgaria

Online Bulgaria

Wonderland Bulgaria

Discover Bulgaria