Pánki József (Csaba), a
sértett
Amikor Pánki Józseffel - akit amúgy
mindenki Csabának szólít - találkoztam, azt mondtam neki, hogy eleget tudunk
az ügyről. Arról, hogy megverték, arról, ahogy megverték a
rendőrök. De kevesebbet tudunk arról, milyen érzés az, ha valaki ott áll a
falu népe előtt és ellene tüntetnek az emberek. Ráadásul el se szaladhat,
mert éppen egy hivatalos eljárásban, helyszíni szembesítésben van -
főszereplőként.
- Gondolta volna valaha, hogy ilyen
ügybe keveredhet? Fajszon valójában egy cigányellenes tüntetés volt?
- Ez így van.
- Volt erre utaló bármilyen jel azelőtt?
- Nem, én nem észleltem. Ez olyannyira
cigányellenes volt, hogy föl sem merült az emberekben, hogy esetleg egy
cigánynak lehet igaza. Én oda nősültem, Fajszon éltem nyolc évig.
Egyetlen egy lopást, garázdaságot... nem követtem el soha bűncselekményt.
- Voltak olyan esetek, amelyek miatt a
cigányokat utálhatták?
- Nem voltak. Nem volt rá precedens, hogy
ilyen előforduljon mindaddig, amíg ez a rendőr meg nem kapta a karhatalmat.
Lehet, hogy magam ellen beszélek, de mindenesetre nem cigányellenességre
mutat az, hogy ő mindenkivel, - tehát a magyarokkal is - hasonlóképpen
viselkedik. Ugyanilyen brutális.
Vannak a rendőrök között ismerőseim. Azt mondják:
„Csaba, az nem is rendőr, aki még nem pofozott meg valakit". Ő úgy
gondolkozik, hogy „először megverem, utána kérdezek". Mert verés után
már az ember azt fogja válaszolni, ami valószínűleg igaz.
El se tudom mondani, hogy az ember mit érez:
igazad van, bizonygatod éveken keresztül, hogy igenis ezek az emberek téged
megvertek... és nem az fájt, hogy belém rúgtak, megtapostak vagy a hajamat
megtépték... az csak egy dolog, csak fizikai fájdalom... hanem az a stressz,
az a kényelmetlen helyzet, hogy nem követsz el bűncselekményt és mégis ezt
kapod. Mert ha még bármit elkövettem volna! Azért van a törvény, hogy
ítélkezzen, ne egy rendőr ítélkezzen, ököljoggal. És ez nem elég, elítélik,
de nem hagyja abba. Megteheti.
A múltkor mondjuk e benzinkútnál találkoztam
vele... én mentem be, ő jött kifelé, odaszólt nekem, hogy „na mi van buzgó
mócsing, mire vitted ezt az egészet?" Dagadt az arcom az idegességtől.
Nem elég, hogy megvernek, két évig pereskedek, utána még leugathat.
- Hát neki igaza van, gyakorlatilag
semmit nem kapott.
- Dehogynem, egy dzsipet meg most olvastam az
újságban, hogy előléptették. Mindezt itt szem előtt lehet csinálni. Ebben az
ügyben megfordult országgyűlési képviselő, ombudsman, ügyészség... olyan szál
nem volt, amit meg ne mozgattam volna annak érdekében, hogy odacsaphassak az
asztalra: ha valaki cigány, attól még lehet becsületes ember és lehet igaza.
Sajnos lószart nem értem el az egésszel.
- Azért én ebben nem vagyok biztos. Ez
példa a cigányok előtt...
- Ezek a cigányok itt nőttel föl. És azt
mondják, hogy Európában talán nincs még egy olyan birkatürelmű ember, mint a
magyar. Mi is magyarok vagyunk, mert itt nőttünk föl és ugyanazokat a
dolgokat tesszük, mint azok, akiknek más színű a bőrük. Ez a faji
megkülönböztetés... nem is tudom, mit mondjak erre.
- A faluban mégiscsak azt követelték,
hogy a magyarokat védjék meg.
- Én a faluban többször megfordultam, azóta
is, ma is. Volt egy-két ember, aki megállított, hogy Csaba ezt a
demonstrációt én nem írtam alá... hanem aki nem akarta aláírni, ahelyett a
polgármesteri hivatalban írták alá. Az egészet a helyi polgármester és a
dusnoki polgármesterasszony intézte. Mivel - ezt is elismerem - amióta ez a
rendőr van, kevesebb a bűncselekmény. De azt is hozzáteszem: ők, a rendőrök lehet,
hogy nagyobb bűncselekményt követnek el azzal, hogy az embereket verik, mint
azzal, ha valaki ellop egy tyúkot.
Ezért is reménykedtem abban, hogy pert fogok
nyerni, sőt súlya is lesz a dolognak. Mert nyertem, csak súlytalanul. De ezt
talán azért is csináltam így, mert példát akartam statuálni a többi cigánynak
meg a többi embernek... Én is a dzsumbuj közepén nőttem föl egy nagy
cigánytelepen. Az én apám is részeges volt és segédmunkás.
- Ha telefonon beszélnénk, meg nem
tudnám mondani, hogy nem egy érettségizett magyar ember. Fehérmagyar.
- Én nem vagyok egy tanult, csupán nyolc
általánossal rendelkezem. De megpróbálok fölnőni a környezetemhez.
Építőiparral, annak több ágazatával foglalkozom. Lakások kivitelezésével,
közműépítéssel.
- Ebben a szakmában, amikor jelentkezik
a megrendelő, nem számít, hogy cigány? Vagy a megrendelők döntő többsége
cigány?
- A lakáskivitelezésben a többség cigány.
Annál sokkal komolyabb munkákat gyakran végzek a mélyépítőiparban, tehát a
közműépítésben. Ott nem volt még cigány megrendelőm. Inkább mérnökökkel vagy
cégek jogászaival tárgyalok.
- És az alkalmazott melósok cigányok?
- Kilencvennyolc százalékban.
(…)
- Csak azt akartam kihozni ebből, hogy el
tudtam volna sajátos módon is intézni ezt az ügyet. A kurva életbe, hát
megvert, majd én is visszaverem. Ahogy ő, én is ököllel. De én meg akartam
mutatni, hogy én törvényes kereteken belül fogok eljárni, akármennyi időmbe
vagy pénzembe kerül. Hát nagyon nagyot csalódtam. Mivel a tények egyértelműek
voltak az első perctől fogva.
Zsoltról, az ügyvédemről csak annyit, hogy
szeretném, ha bárkivel beszélek, aki újságba ír vagy bárhol, Zsolt neve
nagyon nagy betűvel kellene, hogy szerepeljen. Mert az az ember annyit
fáradozott küszködött, hogy azt anyagiakkal nem is lehetne honorálni. Az első
perctől az utolsóig körömszakadtáig dolgozott.
Volt egy időszak, amikor visszadobták az
ügyünket, hogy alaptalan a vád. Egyszerűen nem az emberektől... az egész
országtól hányingerem volt, hátat fordítottam volna mindenkinek, amikor a
Zsolt azt mondta nekem, hogy „nézd Csaba, én egy magyar ember vagyok és
segítek, akkor ezek szerint nekem is hátat fordítasz?" És akkor
rájöttem, hogy nekem csak azokkal az emberekkel van bajom, akik ellen
dolgozom, nem az országgal. Vannak itt jó és becsületes emberek is.
(…)
- Térjünk vissza a demonstrációval
körülvett helyszíni tárgyalásra.
- A verésen kívül minden le lett játszva. Én
beálltam oda, ahol a verés időpontjában voltam, a rendőrök is, a tanuk is. A
bíró, az ügyész végignézték ott a helyszínt... ha mondjuk a sövény mellett
állt az a tanú, akkor miket láthatott... a vallomásom megfelel-e a
valóságnak. Az én tanúim vallomása megfelelt, mert azok tényleg tanuk voltak.
Nem úgy mint azoké, akiket a rendőrök hoztak. Nevetséges... és főként az,
hogy az állam megengedte, hogy ez a per két évig tartson.
- Ott álltak és a tömeg fenyegetően hurrogott?
- Szó szerint... az egyik táblán a
rendőrüket követelték vissza... Oldalról bekiabálások: most üssétek... a
hideg kiráz a mai napig, ha rágondolok. Ez rosszabb volt, mint maga a verés.
Mindennél rosszabb. Több száz ember...
És erre a demonstrációra a helyi
rendőrkapitány adott engedélyt! Két polgármester szervezte: tanult emberek.
Ez ilyen emberek összeesküvése volt. Ezért én ezt az egészet egy
bűnszövetkezetnek minősítettem.
- Legalább a bíróság ítélete után
jelezték, hogy esetleg tévedtek?
- Az egyik vőtársam, aki aktívan eljár
falugyűlésre, fölszólalt, amikor elítélték a rendőröket: „azt nem
kellene esetleg a falugyűlésen tudatni, hogy a bajai után a kecskeméti
bíróság is bűnösnek találta azokat, akiért volt a demonstráció?
Pánki most nem érdemelne meg egy demonstrációt? Nem kellene megint kiállítani
közszemlére, hogy a polgármester azt mondja neki, hogy fiatalember,
cigányember vagy amit akarnak... elnézést kérünk, de félreinformáltak
minket..."
Az egyik fülén be, a másikon ki.
- Miért költözött el a faluból?
- Mert a tárgyalás ideje alatt egyfolytában
fenyegettek a rendőrök. Sőt, a helyi hozzátartozók is időnként oda-oda
dörzsölgettek valamit. „Jó lesz, ha vigyázol és tudod, hogy mit
csinálsz..." Én mindent megteszek azért, ha igazam van, de csak bizonyos
határon belül, mert nekem az az elsődleges kötelességem, hogy a három
gyerekemet fölneveljem. Az édesanyjuk balesetben meghalt. Úgy
gondoltam, hogy ha nem tudnak rám támaszkodni, akkor már nem lesz kire. Le is
akartam ezt a dolgot fújni több alkalommal, de aztán az ügyvédem lelket
öntött belém. Végig ő tuszkolt, maga előtt szinte... szó szerint: „ezt végig
kell csinálni, ne tedd magad nevetségessé!"
A faluban nőtt fel a feleségem. Ott éltem
nyolc évig A hét végén voltam otthon, amikor nem dolgoztam.... mindenki úgy
ismert, hogy jó napot Csaba, szevasz Csaba, senkivel nem volt semmiféle
probléma. Úgy éreztem, hogy szinte minden ember tisztel és azt gondolják,
hogy ez talán nem is olyan, mint a többi. Így éreztem, el se akartunk jönni
Fajszról... Aztán, amikor jött ez az este, március tizenhatodika, azután
minden ember hátat fordított... A személyes ismerőseim.
- Ki okozta a legnagyobb csalódást?
- Egy Pata József nevű... disztingvált
úriember, aki többször segítséget nyújtott nekem. Például faxolt,
díjmentesen, kisebb munkákat elvégzett. És amikor egy ügy adódik,
amihez neki tulajdonképpen nincs is miért kapcsolódnia, ellenem fordítja
szinte a fél falut.
(…)
- A rendőrök éreztetik, hogy ezt nem
kellett volna?
- Most körülbelül százezer forintnál tartok.
Különböző szabálysértések miatt. Valahol azért igazuk van. Mondjuk van egy
munkásautóm, amivel munkásokat szállítok, betonkeverőt húzok. Egy Zsiguli.
Betolatok az udvarba, te le van a csomagtartó, mélyen a hátulja, leszakad egy
sárvédő gumi. Hazafelé jövök, megállít a rendőr, nincs sárvédő gumi,
följelentelek! De öreg, hát hazamegyek... fölteszem, kijavítom. Nincs, nincs
alku... Tehát teljesen embertelenül viselkednek.
- Nekem különös módon egyik oldalon
sincs sárvédő gumim, hetente egyszer-kétszer megállítanak, de meg se
nézik.
- Jöttem haza a városból, nappal, nyáron,
helyzetjelző égett és a biztonsági öv előttem volt, de nem bekattintva. A
rendőr célozgatott rá, hogy „tudod öreg, neked túl nagy volt a pofád, most ez
is szabálysértés, most ez is... na meg az is, és tudd, hogy ez miért
van." Egykét rendőr kollega él a lehetőséggel. Ott tartanak be, ahol
csak tudnak.
- Nem fordulhat elő, hogy egy rendőr még
becsüli is azt, hogy ellenük mert tenni valamit?
- Van olyan is. Például az egyikkel, akkor is
negyed órát beszélgetünk, ha igazoltat. Azt mondta, hogy „Csaba, nézd engem
nem érdekel, hogy az egy rendőr kollegám, te egy ismerősöm vagy, ha neked van
igazad, ne hagyd magad és csináld ezt végig. De tudnod kell, hogy amikor mi
belépünk a rendőrségre, azt mondják, hogy nem is rendőr az, aki még nem
pofozott meg valakit."
Te megpofoztál valakit? - kérdeztem. Egy
olyan jámbor embert képzelj el. „Természetesen".
(…)
Három tyúkról és két kolbászról vagy öt házi
készítésű kolbászról volt szó, aminek az értéke mondjuk ötezer forint, tehát
szabálysértés. Ezzel gyanúsítottak meg. Ezért össze vissza rugdosnak, vernek,
pisztolyt nyomtak a fejemhez.
- Féltél attól, hogy lelő? Normális
ember gondolja, hogy azért le nem lövik két tyúkért...
- De ha nem normális kezében van, az nagyon
könnyen elsülhet. Én kurvára betojtam, megmondom úgy, ahogy van, mert
megállítottak... megálltam. Odalépett a Gulyás, hogy „hol voltál a kurva
anyádat?" És már hasba is rúgott. Annyira váratlan vagy annyira erős
volt a rúgás, hogy el is estem. Mindjárt ketten elkezdtek csépelni. Valahogy
kikerültem a kezükből, kiszaladtam az úttestre, előkapta a fegyverét, „hogy
azonnal állj meg vagy lelőlek!" Megálltam. Akkor még nem is ijedtem meg,
mert azt gondoltam, hogy annyira hülye úgyse lesz, hogy lelőjön.
Odavonszoltak a bolt elé és amikor odaütötte a fejemhez a fegyvert, éreztem,
hogy reszket a kezében. Hát, mondom a remegéstől elhúzza. Annyira ideges
volt... Mondom, mit csináltok, mit akartok velem, Mercédeszem van, Fajszon
lakásom, Kalocsán ötszobásat építek, akkora hűtőládám, hogy elveszne benne öt
ember, nem öt tyúk! Hagyjatok engem, dolgozok, nem bűnözök... Rám is rám
lehet kattintani a lakatot, de majd a vámosok vagy az APEH, nem ti. Erre: „ha
nem te, akkor mondd meg, hogy ki! Ezeket a bűncselekményeket csak cigány
követi el". „Értsétek meg, nem tudom. Menjetek oda, akinek nincs kenyere
vagy nincs tyúkra pénze..." Szerencsére arra jött, akivel megbeszéltem,
hogy megtisztel egy pohár sörre, mert behoztam a faluba. Ő elmondta nekik,
amit én, hogy együtt jöttünk. Erre azt mondták nekem, hogy „tűnés hazafelé,
de senkinek egy szót se."
Nem is szóltam senkinek, de másnap már az
egész falu erről beszélt... Csaba, hát az nem szokott... nyolc év alatt
egyszer nem láttak berúgva... én is megiszom a magamét, de nem berúgásig...
föl voltak botránkozva az emberek. A falu a tanúktól tudta meg, én meg abból
tudtam, hogy vannak tanúim. Akkor kezdtem el kutatni, hogy kik ők. Nem
mondtam el nekik, hogy én meg akarom őket idézni, csak elbeszélgetem velük
arról, hogy ki mit látott. Az országgyűlési képviselőmet megkerestem, Alföldi
Albertet. Nekem ő személyes jó ismerősöm. Dolgoztam neki megbízásból. Amikor
hallotta a szerencsétlenséget, eljött részvétet nyilvánítani. Megkérdezte,
miben segíthet. Most eljött az az idő, elmentem hozzá, hogy Berci bátyám ez
és ez történt, maga mit tanácsol... Azt mondta, hogy Csaba, jelentsd föl
őket, mert ha vannak tanúid, azért bűnhődni fognak.
Van ügyvéded? Van... Elmenetem Németi
Zsolthoz, kérte a tanúk nevét, ő azonnal a szegedi ügyészséghez fordult.
Lejöttek. Hadd ne mondjam: nevetséges, amit csináltak. Úgy ültem velük
szemben, mit tudom én már hány órán keresztül, mintha én lennék a vádlott.
Nem azt kutatták, hogy mekkora pofont kaptam és mennyit, hanem azt, hogy
miért jártam arra.
- Azt nem értem, hogy amikor a rendőrök
már látták, hogy ebből baj lesz, miért nem hívott be a kapitány, hogy Pánki
úr igaza van, elnézést kérünk, van ilyen, hogy egy rendőr idegességében elragadtatja
magát...
- Bőségesen elegendő lett volna.
- Azt se értem, miért nem köt a
rendőrség inkább szövetséget egy magadfajta vállalkozó cigánnyal.
- Két rendőr, aki bántalmazott...
megállítottak egyszer és azt mondták, hogy „ez az utolsó figyelmeztetés,
legközelebb a Dunában találod magad". Azt kérdeztem: ma már tudjátok,
miért vertetek meg? Mert én nem. Ha most azt mondtad volna, hogy Csaba,
bocsánatot kérek, ne haragudj, de érts meg engem is: ott fekszem az asszony
mellett a meleg ágyban és riasztanak, hogy betörés... mentem egy tolvaj
után... ne haragudj, ez a munkámmal együtt jár... megígérem, hogy többet elő
nem fordulhat, sőt honorálom majd neked ezt valahol. Rossz napom volt.
Ehelyett továbbra is fenyegetőztek.
A szünetben beszélgettem az ügyésszel. Nagyon
emberséges volt. Elmondta nekem, hogy „fiatalember bűnösek a rendőrök".
Mert én egy ilyen interjúban egyszer elmondtam, hogy a bíró is meg az ügyész
is nem vádolja, hanem védi őket. Kimagyarázta magát az ügyész. Szóval
szerinte bűnösek és ezt ki is fogja mondani.
A bíró kimondja a pénzbírságos ítéleteket,
föláll az ügyész, összeakad a tekintetünk, mit gondolsz, mit lép? Három nap
gondolkozási időt kér! A szemébe néztem és mélyen néztem a szemébe. Ezért nem
merte kimondani, hogy helyben hagyja a húszezer forintot. Amikor nem látta a
szememet, akkor jóváhagyta az ítéletet. Száz esetből ez volt az az egy,
amikor az ügyész nem fellebbez a bűnösök ellen.
Képzeld el magad az én helyemben: egy
cigány országban élsz. Harmadmagammal megállítalak az utcán és csak azért
vertelek meg és nyomok pisztolyt a fejedhez, mert az este bűncselekményt
követtek el és azt csak magyar tehette. És még védekezni se tudsz, csak
menekülni, akkor meg előkerül a pisztoly. Ezt nem azt mondom, hogy át kell
élni, de meg kell próbálni elképzelni.
(…)
Ja és még valamit írj le légyszíves: Zsolton,
az ügyvéden kívül egy ember volt, aki előtt nem érzetem magam
vádlottnak. Kaltenbach Jenő, az ombudsman.
|