„Nem
a festészet változik, hanem
az
emberek"
Beszélgetés
Túró Zoltán festőművésszel
Túró Zoltán festőművész kiállítása március 19-tőt látható a Roma Parlamentben. A művésszel, aki látásmódjában, értékrendszerében Péli Tamás követőjének tartja magát, a festészet egyetemességéről, a figurális képszemlélet visszatéréséről és a festmények üzenet jellegéről beszélgettünk.
Miért
fest az ember?
Azt
hiszem, ezt nem lehet megfogalmazni. A festés nem kötelező. Nálam az önkifejezés
eszköze: igyekszem megmutatnia világnak a bennem rejlő gondolatokat. Az
írók az emberi lélekkel játszanak én pedig festek. Nagyon örülök, ha
valakinek tetszik, amit csinálok, de elsősorban magamnak dolgozom.
Péli
Tamást tartod mesterednek, mi az, ami az ő művészetében, egyéniségében
rnegragadott?
Péli
Tamás nagyon nagy személyiség volt, aki hatalmas intelligenciával
rendelkezett, és óriási erő sugárzott belőle. Lehet, hogy elfogult vagyok
vele, de azt hiszem, az egyetemes és azon belül a roma kultúrában is hatalmasat
alkotott. Nagyon sokat kaptam tőle. Egy jó mester olyan, mint egy jó apa.
Sokszor figyeltem, ahogy fest, és többet tanultam így, mint akármelyik főiskolán.
Megfogott a színvilága, a képszemlélete. Ő volt az, aki ismét felfedezte a
reneszánsz és a barokk művészet értékeit, vagy a társadalom olyan perifériára
szorult és a maguk nemében zseniális alakjait, mint Don Quijote vagy Cyrano.
Számodra
is fontos a reneszánsz és a barokk világ...
A
görög és a római kor létrehozott egy emberközpontú művészetet, rnelyet
a középkorban elfelejtettek. Nem azért, mert nem tudtuk volna olyan szobrokat
vagy képeket csinálni, mint az antik világban, de nem volt rá igény.
Megszabadulva a vallási dogmáktól és a stilizált, egyszerűsílett művészettől
a festők és a szobrászok ismét visszatértek a klasszikus formákhoz,
melyek számomra is nagyon fontosak, hiszen ez a fajta műgond és formavilág
az, amivel ki tudom fejezni magamat. A jó kép olyan üzenet, amelyet a különböző
kultúrákban élő emberek agyaránt megértenek, de akár egy földönkívüli
civilizáció képviselőjének is ugyunazt jelentheti.
Te
mint a klasszikus haqyományokra támaszkodó festő miként látod a
nonfiguratív képzőművészetet?
Az
ember bámilyen irányban elindulhat, ha hitelessé tudja tenni azt, amit csinál.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a figurális szemlélet örök érvényű
Iesz, sőt egyre nagyobb igény van rá. A mikrochipek világában az ember örül,
ha egy kicsit kimehet az erdőbe. Egyre fontosabb Iesz a természet és ezzel
együtt a természetes, érthető ábrázolás is.
Ezek
szerint a képzőművészet új útja ismét a természethű festészet lesz?
Nem
a festészet változik, hanem az emberek. Annak idején, mikor Picasso
elkezdett festeni, azért volt zseniális, mert egy figurális világban
teremtett újat, nem-figurálist, játékosat. Ma az absztrakt festészet a fő
irányzat, ennek ellenére én úgy érzem, hogy csak a figuralitáson át
tudom kifejezni a hangulataimat, Ielkivilagomat.
Te
elsősorban európainak vallod magadat?
Elsősorban
embernek, azután európainak, ezen
belül pedig magyarnak vallom magamat. Ahogy Péli Tamds mondta, mi kettős
aranypántot viselünk: a magyar és a roma kultúráét. Mégis Európa az,
ami meghatározó, mert itt nőttem fel, ezt a kutúrát szívtam magamba, itt
élt és alkotott Rembrandl, Velazquez, Dante, Boccaccio, és ennek a kultúrának
az alakja Don Quijote Es Cyrano is.
Miért
vonzódsz ez utóbbi két személyiréghez?
Mindketten
magányos, állandóan vívódó alakok a társadalom perifériáján, akik
szembeszálltak az emberek közömbösségével. Öntörvényűek voltak, a
mindenkori társadalom kivetettjei, de a maguk nemében mégis zsenik.
Foglalkoztatnak az efféle ellentéIes személyiségek, ezert szeretem a Bibliából
merített témákat is: megfestettem Maria Magdolnát, Noét, Ádámot és
Évát:ezek sokszor feldolgazott témák, de mindig másképp jelennek meg.
Mennyire
kötődnek nálad a bibliai témák a vallásossághoz?
A
klasszikus értelemben vett vallásosság elcsépelt dolog. A vallás önmagában
üres szó, sok ember, aki vallásosnak tartja magát, nappal tempomba jár,
de egyébként rossz dolgokal tesz. Elsősorban magunkban kell rendet teremtenünk.
Én hiszek abban, hogy a teremtő létezik, és nem véletlenül jön létre
az a világ, melyben élünk.
Számodra
nagyon lényeges a sport.
A
festők régen sem éltek tohonya életet, mindig sokoldalúak voltak.
Hangszeren játszottak, hadsereget vezettek, épületeket és városokat
terveztek. Ami engem illet, zintén szeretnék sokszínű életet élni, minél
több
értéket létrehozni. Egy görög mondás szerint ép testben ép lélek. Az ókori
Görögországban szégyen volt, ha valaki nem tudott úszni, de az is, ha nem
tudott olvasni vagy írni. Engem a sport tart kellő egyensúlyban.
Sokszor
emlegeted a régi korokat. Szívesen éltél volna régebben?
Nem, bár ma egy eléggé agresszív világ vesz körül minket. A gépek évszázada ez és a háborúké, ahol nem sokat számít a hősiesség. Azt hiszem azonban, hogy minde kornak megvoltak a rossz oldalai.
Nagyon
erős és tiszta színeket használsz. Mi ennek az oka?
Szeretem a tüzes színeket. A temperamentumomból fakad, hogy ezeket használom. A cigány zenészekre is jellemző a virtuóz játék, a pattogó ritmus. Én ugyanezt a festészetben játszom el. Pasztellszínekkel nem tudnék dolgozni. Sokan mondják rám a színeim miatt, hogy cigányosak a képeim, én azonban nem hiszek abban, hogy van cigány festészet vagy magyar festészet. Egyetemes festészet létezik csak, melyben mindenkinek megvan a maga szín- és formavilága.
(Péntek
Orsolya interjúja)