E mellett a nem lényegtelen jelenség mellett azért Ciprus foglalkoztatott. Úgy emlékszem, Larnakán szállt le az akkor még olcsó Malév-gép és - az elég bürokratikusnak tűnő beléptetés után - átkocsikáztam Limassol-ba, elkattintva gyorsan pár kockát Larnakában is. A kivételesen napi egy-két óra hivatalos elfoglaltságom lehetővé tette, hogy sétáljak a városban, ahol a koratavasz ellenére 30 fok körüli párás meleg fullasztott, le-le kellett ülni, hogy sörrel vagy hűsítővel védekezzen az ember. Sőt, a szálló uszodájában is megmártóztam minden délután, különben kitikkadtam volna. Az egész hasonlított kicsit Indiára.
Sikerült arra is időt (és energiát) szakítanom, hogy szörfözzek egyet. Kellemes hármas szélben, amatőr tudásommal is neki mertem vágni a tengernek, vigyázva, hogy ne nagyon forgolódjak, mert ha beleesek a hullámzó tengerbe, nem biztos, hogy újra tudok indulni. Megcéloztam egy távolról is irdatlannak látszó hadihajót. Ahogy közeledtem, kiderült egyrészt, hogy amerikai, másrészt, hogy nem is irdatlan, hanem kolosszus, lehetett vagy 10 emelet magas. Nem szeretem az ilyen tákolmányokat, párszáz méterre a hajótól jobbnak láttam elinalni. Remek, mondhatnám profi fordulóval leptem meg magamat. Visszafelé, kb. félúton hihetetlen dolog zajlott le, azóta se találom és találja más se a magyarázatát: hatalmas, legalább 100 m sugarú körben elkezdett alattam emelkedni a tenger és egy-másfél méter magasságú lencseszerű domborulat képződött. Percekig úgy éreztem, mintha emelkedőre kapaszkodnék, majd szépen, csendben kisimult a tenger. Örültem, amikor visszaszolgáltattam a szörföt: megúsztam a hajót is, meg a lencsét is.
Jót meséltem Ciprus leírása helyett. Nem is nagyon fárasztom magam, a linkek, meg a sok fotó (l.lentebb is) szépen bemutatja az országot. Amellett, hogy a tengerpartja 8-9 hónapon keresztül pazar pihenést nyújt, ókori emlékei is sokakat vonzanak. Állítólag jó ugródeszka azok számára, akik Európából Egyiptomba utaznak, nyugaton ilyen utakat is ajánlanak. Az országban nem volt időm utazgatni, annyit a két város alapján állíthatok, hogy gyorsan fejlődő, nem szegény ország, barátságos, békés emberekkel. És jó konyhával: tengeri ország, tele finom tengeri herkentyűvel. Ismét egy nagy kérdőjel számomra: miként képesek vallások, egyházak, papok, politikusok egymásra uszítani a nyugodt, békeszerető embereket?
Sajnálom, hogy nem egységes országként léptek be az Európai Unióba.
Links