Késő este lett, mire egyiptomi földre tettük a lábunkat, a taxi majdnem üres utcákat vetített elénk. A homokvihar csudamód nem sok nyomot hagyott, sőt, mintha nedves fényben ragyogott volna az aszfalt. És tisztaságot, India után elképesztő tisztaságot sugárzott a város, a hűvösnek tűnő levegőben pedig mély lélegzeteket vehettünk. A bombayi kollegák által javasolt elég pocsék szállodában - a tisztaságérzet hatására - nekiestem az első csapnak és ittam, ittam. Nem is lett semmi bajom.
Mit is írtam az "Önéletrajz helyett..."-ben?
"Az első kerülőnk Egyiptom és Görögország volt, mindkettő csodáktól duzzadó ország. Mégis, India hatására számomra a meglepetés fordított volt: mind a piramisok, mind az Akropolis eltörpült India csodái és saját hírük mellett. Nem úgy az egyéb látnivalók. A kairói Nemzeti Múzeumhoz nyitás előtt érkeztünk és záráskor úgy kellett kizavarni minket. Pazar, elképesztő kincsek, kiváló betekintés a többezer éves múltba. Először éreztem meg, hogy az izomláz tényleg lázzal tud járni. A múzeum-látogatás utáni nap repültünk át Athénba és ott egész délelőtt lázasan feküdtem, hogy délután tudjam folytatni a talpalást. Görögországban pedig a szigetek ejtettek ámulatba bennünket, a bájuk igazán megejtő."
Összefogtam Görögországgal, de a lényeg, hogy Kairóban tényleg ezt éreztük: az izgalmas, nyüzsgő, minden keleti érdekességet felvonultató város, szuk-jával, mecsetjeivel együtt nem tűnt az indiai csodákkal egyenrangúnak. Lehet, hogy az idő rövidsége nagyban hozzájárult ehhez az érzéshez, hiszen ha csak a jelentősebb múzeumokat sorrajárta volna az ember, biztosan komolyabb rálátásban részesült volna az egyiptomi kultúrára. A Nemzeti Múzeumról (érdekes, hogy ez a név rögződött bennem, pedig mindenütt Egyiptomi Múzeum néven szerepel) írtakhoz nem sokat tudnék hozzátenni, illetve külön tanulmányt kellene írnom róla, annyi kincset, tudást, történelmet rejt magában ez az épület. Fellapoztam az akkor használt útikönyvet (Hachette, 1963) és 15 oldalt tölt meg a termek egy részének, a kincsek töredékének a leírása. Végigjártam a múzeumot, de nem értem, hogy sikerülhetett, legalább 71 termet foglal el zsúfolásig a kiállítási tárgyak elképesztő tömege. Különleges érdekesség a kopt múzeum Coptic Museum), illetve templom (Abu Szeifein) a régi városrészben. Az ott bemutatottak teljesen meglepően gazdag képet adnak még azok számára is, akiknek vannak fogalmai a korai kereszténységről, a koptok jelentőségéről.
Újragondolva az egyéb látnivalókat, a piramisok, különösen a sírkamrák, az azokhoz vezető utak rendkívül izgalmasak. A szfinx is varázslatos szépség. Láttuk a szfinx köré szervezett "Son et Lumiére" játékot, ami elbűvölő. Maguk a piramisok is világcsodák, mind építészetileg, mind a királyok múmiái köré varázsolt történelmi, művészeti és vallási emlékeket tekintve.
Ha lehetősége teremtődik Egyiptomba látogatni, feltétlenül látogasson el azonban a Memphis - Szakkara piramisokhoz, sírokhoz, Luxorba és Alexandriába. Kairóra is szenteljen jóval többet, mint nekünk sikerült, számtalan mecset és keresztény templom mellett csak két múzeumot említek meg, amelyek feltétlenül figyelmet érdemelnek: az Arab Múzeum (Gayer-Anderson Museum) és az Iszlám Művészetek Múzeuma (Museum of Islamic Art). Számomra már pótolhatatlan veszteség, hogy mindez kimaradt a kényszerűen rövid programunkból. Minden bizonnyal nagyobb örömmel emlékeznék Egyiptomra.
Felfoghatatlan az ókori Egyiptom gazdagsága. Akármerre jár az ember Európában, minden volt nagyhatalom múzeumaiban talál egyiptomi kincseket. Én itt csak a londoni British Museum egyiptomi kincseiből mutatok be néhányat, de Franciaországban, Németországban, a cári Oroszország fővárosában is ámulatraméltó emlékeket őriznek.
(Végül elnézést kell kérnem a látogatóimtól, memóriám zavarai miatt a fotóim körül keveredés van, Memphis - Szakkara-ban nem jártunk, csak vásárolt diáim vannak, de azok közé mások is keveredtek, rendet kell valamikor raknom.)
