| Serbia - Szerbia (and Vojvodina - és Bácska-Bánát) | |||
| Beograd - Belgrade - Belgrád | Novi Sad - Újvidék | Subotica - Szabadka | Senta - Zenta |
| Backa Topola - Bácskatopolya | |||
| Az "én időmben" vágyálom Jugoszlávián
belül Szerbián többnyire átrohantam. Maszek túrán a horvát
tengerpartra menet, majd onnan "menekülve" az évszázadok óta
nem tapasztalt augusztusi özönvíz elől, évekkel később a bolgár
tengerpartra, más alkalommal Görögországba autózva, majd Intranszmas színekben hivatalos úton Szlovéniába,
Mariborba tartva, majd a visszaúton a jónevű bácskatopolyai öntődét
célozva. Jugoszlávia jóval előttünk - amikor Tito, a "láncos
kutya" megelégelte a szovjet lekezelést, irányítási allűröket
- "felmondta" a barátságot a Szovjetunióval és a független
külpolitika mellett elindult a piacgazdaság útján. Az eredmény
gyorsabb fejlődés és majdnem nyugati árugazdagság lett. A nyugatra, főként
Németországba vándorló vendégmunkások hazautalásai is növelték a
vásárlóerőt. Mindez a magyarokra mágnesként hatott, megindult az élénk,
főként a horvát tengerpartra irányuló túrizmus. A felsorolt száguldások
közben rövid pihenőkre álltunk csak meg a felső sor városaiban,
egyedül a kis Bácskatopolyán töltöttünk pár órát, fél napot. Az
utak közül a Belgrád előtt, Újvidéknél kezdődő és - kisebb
megszakításokkal - Nis-ig tartó sztráda is kellemes meglepetés volt,
jó minőségben épült, amikor nálunk még talán semmi vagy csak pár kilométer
(Tatabánya-Győr) sztráda létezett. Nem a jugók bűne, de
a pihenőhelyeket viszont iszonyú kosz és bűz jellemezte, a török
vendégmunkások hegyekben hagyták maguk mögött az ételhulladékot,
egyéb szemetet. A Belgrád - Zágráb és Zágráb - Maribor autópályák
építése is elkezdődött, rövid szakaszokat használatba is adták, de
az egész útvonalat elkeserítő káosz jellemezte: több kilométer
hosszú oszlopok kacskaringóztak a köztes utakon és az elkerülő
szakaszokon, bátor (sokszor a vakságig menően bátor) vezetőként számtalanszor
fogtam előzésbe, ezek a manőverek azonban inkább életveszélyesnek,
mint sokat segítőnek bizonyultak.
A városok közül Belgrád káprázatosan fejlődött, a sztráda átvitt a külvárosi részeken, de ott is többszintű kereszteződések segítették, hogy betöltse sztráda-szerepét. Bámultuk a modern, magas és csupaüveg épületeket, épület-blokkokat, a nálunk még nem létező hatalmas reklámokat, a nappal is érzékelhető fényreklámokat, csillogást. Helyenként rá lehetett látni üzletsorokra is, el lehetett képzelni, mennyire élénkebb a kereskedelem, mint otthon. Újvidék is kinőtte magát, az ember kis, poros városra számított és kellemes, szemmelláthatólag gyors fejlődésben lévőt talált. Szabadka és Zenta is kellemes benyomást tett ránk. Bácskatopolyán az üzem modernsége és a városkát kinövő méretei okoztak meglepetést. A fenti link minden bizonnyal másik üzemet mutat be, mert ahol jártam, az egyértelműen ipari öntvényeket gyártott, bár ki tudja, mi minden változott meg gyökeresen azóta? Nis-t említem még meg, bár nem tettem be a lábam a városba, csak "lenéztem rá". Arra emlékszem ugyanis, hogy ott vált ketté a sztráda, illetve talán vége is lett, bonyolult pályarendszer vezetett rá a Bulgáriába vezető ágra és hatalmas építkezés folyt a Görögország felé futó ágon. Valahogy a két ág között lehetett rálátni Nis-re, mint ahogy a reptér felé közeledő légi alkalmatosságból látja az ember az alatta közeledő várost. Ha ez a kép csupán álom, bocsássa meg nekem az olvasó. |
| Links |