| Latvia - Lettország | ||
| Riga | Fényképalbum - My pictures | |
| Lettországban is, mint a többi balti köztársaságban,
először külkereskedőként, az Átkos időkben jártam. Azt hiszem, összesen
egy napot és éjszakát töltöttem ott, a tárgyalások és egy késői
ebéd miatt (lehet, hogy vacsoraként említettem az "Önéletrajz
helyett..."-ben) kevés idő jutott a várossal való ismerkedésre.
Az ebédet, ami pazar, tengeri herkentyűket is felvonultató és italban
gazdag (és orosz) eseményként merül fel a képzelet hullámaiból, tengeri üdülőhelyen
- a közvetlenül a város mellett elterülő, a Baltikum Rivierájának
becézett Jurmalában - tálalták, olyan, a tenger dagály-szintje fölé
nyúló teraszra nyíló teremben, hogy az engem mindig vonzó végtelen
tenger látványa kápráztatta az embert étkezés közben. A városról
annyi emlék maradt, hogy szép óvárosának több temploma közül a püspöki
székesegyház büszkélkedhet a világ egyik leghíresebb orgonájával.
A templom - a Szent Mária katedrális - a XIII. században épült, az
orgonát 1884-ben építették és akkor, 6718 sípjával a világ
legnagyobbja volt. Meghallgatni se akkor, se később nem volt lehetőségem,
amit nagyon sajnálok. Aki arra jár, hallgasson meg egy hangversenyt vagy
misét!
Most olvasom a fenti "Riga" Web-lapban, hogy egy amerikai turista lelkendezik, miszerint életében nem látott még olyan szép nőket, akik annyira nem rejtik el bájaikat, mint akikben a Rigában töltött nyáron gyönyörködött. Úgy látszik, nem véletlen, hogy én is belegázoltam a 12 fokos tengerbe rigai lányoknak udvarolni pár percig. Meg kell mondanom, a férfiak is - Lettországban és Litvániában egyaránt - kitűntek szép szál termetükkel. A középkorban messzeföldön híres lovagok voltak, az évszázadok nem rontottak rajtuk. A Szovjetunió összeomlását követően kétszer-háromszor jártam Rigában, üzleti kapcsolatokat keresve. Csupa olyan lehetőség mutatkozott, amivel nem igen tudtam vagy akartam mit kezdeni: tengeri halak, rákok, textil- és ruhaipari termékek. A potenciális partnerek szinte kivétel nélkül nehézkes állami vállaltok voltak. A lenti "LatviaTravel" linkben gyönyörű dia-sorozatokat láthatnak, szájtátva bámulom, mennyire megszépült ez az ország! Mintha nem ugyanazt a világot látnám, amivel közel harminc éve ismerkedtem meg és amellyel tíz éve szakadt meg a kapcsolatom. Igazi csoda! Eszembe jut, hogy két ismerősöm is van, akik a szovjet megszállás elől menekülve hagyták el a Baltikumot, azt hiszem, mindketten Lettországot. Egyikük a kalkuttai csehszlovák kirendeltségen dolgozott, mint bőr-szakértő. Ő valószínűleg csecsemő-korú lehetett, amikor a szülei elmenekültek és az akkori Csehországot találták letelepedésre alkalmasnak, befogadónak. A másik Kalkuttában fogorvosként dolgozott. George szülei Ausztráliáig szaladtak, ő onnan telepedett át Indiába. Gondolom, mindkettejüket örömmel töltik el a fejlemények. Érdekes észrevétel talán, hogy amikor a balti államok a történelmüket írják ma, független országokként, nem azzal fárasztják magukat és olvasóikat, hogy sárral dobálják elnyomóikat, igyekeznek a pozitívumokat kiemelni ezekből a korszakokból is. Istenem, mennyire tanulhatnánk tőlük! Utak: a baltikumon végigfutó autóutak minősége az Átkos időkben is messze jobb volt, mint a szovjet átlag. Nyugodtan lehetett rajtuk közlekedni. Gondolom, azóta is sokat fejlődtek. |
| Links |