| Lithuania - Litvánia | |||
| Vilnius | Kaunas | Klaipeda | Palanga |
| Litvánia megismerkedési sorrendben számomra
a harmadik balti ország. Az első találkozásunk ugyanannak a "bevásárló
delegáció"-nak köszönhető, amellyel Észtországba és Lettországba
is eljutottam. Az ott eltöltött idő ugyancsak rendkívül rövidre
sikerült, a vilniusi üzemlátogatáson és munkaebéden kívül csupán
egy sétára tellett a városban. Vilniusban is teljesen hasonló kép
fogadott, mint a másik két fővárosban: szép középkori óváros,
lerongyolódott templomok, szürkeség, lehangoltság. A város részletes
ismertetését mellőzöm, a linkek ragyogó tájékoztatást nyújtanak.
Itt is kötelezően orosz főnök uralta az intézményeket, csak a második
ember, a műszaki vezető lehetett litván, a bemutatott termékek korszerűtlenek
voltak. Az utca népe itt
se fogadta lelkesen az orosz szót. Sajnálat töltötte el az ember szívét,
látva, érzékelve a megtaposott ország sorsát, hangulatát.
Az ország függetlenné válását követően az elsők között léptem át litván vízummal az ukrán-litván határt. A határőrök új, nemzeti egyenruhában, gyorsan összecsapott épületből kilépve, mint karácsonyi ajándéknak, örültek nekem, a vízumnak, amelybe beüthették a bélyegzőjüket. Szinte körbetáncolták a kocsim, kinyittatták a csomagtartót, de csak játékból, hogy gyakorolhassák friss jogaikat. Rákukkantottak a csomagjaimra, hangsúlyozottan litvánul, majd tört angolsággal kérdeztek valamit, a válaszomat szinte meg se várva szalutáltak és elintettek. Aranyos gyerekekként maradtak meg emlékezetemben és sűrűn emlékeztetnek arra is, mekkora lelki felszabadulást jelenthet egy népnek, ha kezébe kapja a sorsát. Az üzleti életért heves harcok dúlhattak akkoriban, mindenfelé aktív orosz tevékenységgel lehetett találkozni. A litvánok talán nem is mertek hinni a szemüknek, fülüknek, hogy számukra is kinyíltak a kapuk. Én egy fiatal orosz csapattal odáig jutottam, hogy vegyesvállalatot is létrehoztunk, alapvetően mert a szverdlovszki (ma Jekatyerinburg) ipari körzetre és Lengyelországra is volt rálátásuk és igen agilis csapatnak tűntek. A team vezetője a szverdlovszki Komszomol-szervezet valamilyen volt vezetőjeként és "afgán"-ként (Afganisztánban szolgált katonaként) kemény és ígéretes legénynek tűnt. (Nem igen beszélt Afganisztánról, de egyszer kinyögte, számtalan orosz katonát kínoztak meg, szokás volt például felvágni a hasukat és sót önteni a sebbe.) Meglepően sok orosz telepedhetett ebben az időszakban a Baltikumba, megérezték vagy információik voltak arról, hogy elkerülhetetlen ezeknek az országoknak a leválása és szabadabb vadászterületek nyílnak meg számukra. Hamar kiderült azonban, hogy nem ismernek törvényt, távolról kezelhetetlenek, felszámoltam a kapcsolatot. Nem életrajzot írok itt, de talán ez is megmutat valamit az akkori viszonyokról. Kafka Kastélyát juttatta az ember eszébe. Egy fonal, amit követtem, a szatellit-technika Kaunasba vezetett, egy kisszövetkezethez. Fiatal litván mérnökök szövetkeztek, értelmeseknek és megfontolt, koncepciózus társaságnak bizonyultak. Nem találtuk meg az együttműködés területeit, abbamaradt a dolog. Turisztikai szempontból se sokra jutottam ott, bár a kocsival közlekedve valamit érzékelni tudtam a rövid ideig fővárosként is működött jelentős város szépségeiből. Azóta is sajnálom, hogy nem futotta többre. Az autóval tett balti körutamat itt fejeztem be. Munkaebéd után, a délutáni órákban indultam haza, Lengyelországon keresztül. A határ előtt huszonkilóméteres autósor fogadott. Szerencsére a hegyes-dombos vidéken egy kanyarulatból jóelőre megéreztem, miről van szó és nem álltam be a sorba, hanem lassú, de nagyon határozott előzésbe kezdtem. Valahol már megírtam: nem kívánom senkinek, üvöltözések, az utat elállni próbáló civilek, gumibottal fenyegetőző rendőrök során vergődtem végig és végül csak a határőröknek álltam meg, akikkel angolul csevegve megbocsátásban részesültem, mert valami bődületes dolgot hazudtam. Remélem, ma kultúrált módon zajlik ez is. Itt se hagyhatom szó nélkül, hogy a linkekből sugárzó óriási fejlődés döbbenetesnek tűnik az emlékeimmel szembeállítva és ez csak társadalmi béke mellett sikerülhetett litván barátaimnak. Klaipedát és Palangát azért vettem fel a linkek közé, mert amikor nekiláttam ennek az oldalnak, úgy derengett, hogy jártam ott. Még az is az eszemben járt, hogy autóbuszon mentem ki a palangai tengerpatra és alapvetően szovjet stílusban épült, de kellemes összbenyomást adó hatalmas üdülőhelyen sétálgattam, pihentem. Álom? Ha sikerül rekonstruálnom, mi ez az emlék, kiegészítem a mondandóm, ha nem, akkor is élvezhető a Palanga-site. |
| Links |