Memóriámmal küszködve megszületett valami az első négy (és nagyobb jelentőségű) városról és környékükről, remélem tudtam érdekeset (is) mondani. 

Időrendi sorrendben Kavrov következik, ahová - mint említettem a Moszkváról írtakban - motorkerékpárt vásárolni utaztam. A legfontosabb emlékek a városról: vérfagyasztó nedves hideg, kellemetlen szél, rendkívül kopottas környezet általában, az utak, járdák jóformán járhatatlanok. Több órát kellett várnom az üzlet megnyitásáig, sehová nem lehetett betérni, leülni egy csésze teára. Mikor végül behúzódtam egy kapualjba, amit résnyire nyitva hagyott kapu tett lehetővé, olyan iszonytató szenny és bűz fogadott, hogy perceket bírtam csak ki, vissza kellett mennem a hidegbe. Az üzletben a hideg nem sokat enyhült, a kemény fagyban és áruhiányban érthetetlen faltól falig üveg kirakatok nem sokat védtek. A kiszolgálás elfogadható volt és szinte megdöbbentett, hogy a Moszkvába szállítás Kavrovban intézendő részét ( faládázás, illetve talán annak bontatlanul hagyása, feliratozás, fuvarbiztosítás, arra felrakás) szemrebbenés nélkül intézték. Ott és akkor ez csodaszámba ment, mint ahogy az is érthetetlen maradt számomra, hogy a csehekről koppintott vagy megállapodás alapján gyártott Jawa-175-öst (K-175) miként tudták ebben a koszfészek városban olyan kiváló minőségben gyártani, mint amilyen jó minőséget az általam vásárolt motorkerékpár képviselt. Mindenesetre nagy kő esett le a szívemről, amikor visszaérkeztem Moszkvába.

Jaroszlavl-ban ECHOs koromban jártam, Moszkvából vittek át autóval. Az út az átlagosnál elfogadhatóbb volt, ugyanolyan rosszul megformált, mint a többi, de jobb minőségű felülettel, kevesebb kátyúval. Nyilván annak köszönhető ez, hogy Vlagyimir és Szuzdal városokkal együtt turista nevezetességnek számít, "háromszöget" alkot. Több szép templomát már az "Átkos" időkben kivakarták az elhagyatottságból, másokon dolgoztak, egyes épületegyüttesek is rekonstrukció alatt álltak. Monostora is nevezetes. Látszott, hogy műemlékekben gazdag, népszerűségben jól fejlődő hely. A félmilliós "kisvárosban" engem az is kellemesen érintett, hogy tiszta és a zöld területeit is európai módon ápolják, a parkok fáit rendszeresen nyeshették, a füvet nyírták. Csak annak nem meglepő ez az észrevétel, aki nem ismerte az átlagos állapotokat. Ha nem is kiváló, de elfogadható ebéddel vendégeltek meg egy volgaparti étteremben, ahol ugyancsak tisztaság, rend és nem őrjítően lassú kiszolgálás fogadott. Ennek a turista-háromszögnek van jövője.

Végül, nem csupán a teljesség kedvéért, hanem mert számomra is érdekes emlék maradt, írok pár sort az egyetlen szibériai utazásomról. Az akkor még a MOL-tól független Mineralimpex - nyelvtudásomon kívül szovjet- és külkereskedelmi ismereteimet is értékelve - felkért, hogy kísérjem el egyik szakértőjüket a tyumeni olajvidék egyik (!) központjába, ahol az állami vállalat mellett megjelent a maszek tőke, villanásnyi idő alatt óriásira nőtt tőke. Azokat a tárgyalásokat indítottuk el, amelyek - gondolom én az azóta hozzám eljutott hírek alapján - a MOL szibériai vegyesvállalatát hozták pár év múlva a világra. Ha tévednék, tessék szólni. Csak néhány apróságot említek meg. Tiszta, jól "ápolt" repülőgépen utaztunk Moszkvától a helyszínig is. Tél volt, -34 fok körüli nappali hőmérséklet, szélcsend, napsütés, száraz levegő, megtapasztalhattam, mennyire igaz a szibériaiak állítása, miszerint ott könnyebb elviselni a -50-et, mint Moszkvában a -35-öt, ha nedves a levegő és fúj a szél. A tyumen-vidéki -34 szinte kellemesnek bizonyult: csikorgó hóban nagy sétákat tettünk a széles utakon szétszórt viszonylag modern (és jól bútorozott) épületek között. És, annak ellenére, hogy olajszennyezéssel kalkulált az ember, erről szó se volt, tiszta, rendezett környezetet élvezhettünk. A tárgyalások több vonalon folytak, az állami vállalat mellett magáncéggel és egy tudós koponyával is tárgyaltunk (kutatóintézetben, ha nem tévedek). Én meglepőnek találtam, hogy az állami vállalat nálam idősebb vezetője ugyanolyan értelmes menedzsernek bizonyult, mint a magáncég agilis, nagyon ifjú titánjai. A tudós koponyát nem igen zavarta, mi zajlik körülötte, adta azokat a statisztikai adatokat, amiket joga volt adni, megmondta, ha nem tudta a választ a feltett kérdésre, de azt is, ha nem adhatott választ, nyugodtan jósolt, ha abba a kategóriába sorolta a kérdést és ezt hangsúlyozta is. Eggyel több bölcs embert sorolhattam emlékeim közé. A maszekok megmutattak egy működő olajkutat is és a fejlesztésre rendelkezésre álló területen is "futottunk egy kört". Hát, abban a hidegben dolgozni biztos nem lehet nagy élmény, engem az emberek kiszolgáltatott helyzetén kívül zavart a kút körüli kuplerájnak kinéző környezet, persze nem tudom, a világ más tájain mit tapasztaltam volna.

RussiaCom

RussiaToday

www.ru

CityRu