A francia sípályák kitűnőek, sok szempontból kiemelkedők. A pályák szélesek, jól ápoltak, igen magasról indulnak, sokszor a 4000 m-es, normálisnak tekinthető síhatárt közelítik. Terjedelmüket tekintve szinte kivétel nélkül többszáz kilométer pályából álló sí-paradicsomok. A hótartásuk kiváló. Jellemzően kifejezetten a síelés céljából épített települések adnak otthont a síelőknek. Viszonylag kevés a luxus, de aki nem magamutogatni és nem dőzsölni akar, hanem sportolni, az - néha közel spártai körülmények között - az európai sí-országok legolcsóbb megoldásai igénybevételével teheti. Sportolóknak ajánlom Franciaországot, sznobok kerüljék.

Itt három helyszínről adok pár képet. Keressék ezek mellett Val d'Isere-t, Alpe d'Huez-t, Tignes-t, Risoul-t, Les Orres-t. Ezeket besíeltem, csodálatosak. És még számtalan barátságos terepen találhatják meg az igazi sport + csodálatos természet + kellemes környezet élmény-csokrot.

Egyes városok, amelyek nem síelésre születtek, nem tükrözik a nyugat-európai gazdagságot. Kopottas épületek, ápolatlan kerítések és kertek, rozsdásodó fémtetők, nem hiba nélküli szolgáltatások. Ne lepődjenek meg. Nem mind arany, ami nem annak teremtődött. Ha viszont gépkocsival közlekednek, nagyon figyeljenek a zebrákra: a franciák akkor is lefékeznek a zebra előtt, ha a járdán látnak valakit, aki esetleg át akar kelni az úton. Illő követni a jó példát!