| Athénba Indiából szabadságra
hazatérőben érkeztünk. Az út első állomása Kairó volt, ahol lejártuk
a lábunk, annyira, hogy másnap mérhető izomlázzal órákig hevertem
az athéni szállodában, amíg magamhoz nem tértem. A szállóból az
Akropolisz panoráma-képe tárult elénk, valóban bámulatos szépséget
sugározva. Délutántól aztán annyit csavarogtunk a városban, hogy akár
újra belebetegedhettem volna. Az Akropolis - az indiai építészet
remekeihez képest - túlságosan romos állapotával nem "hozta magát"
számunkra. a kariatidák szépsége azonban átütött kiválónak nem
mondható állapotukon. Az Akropolis múzeuma azonban igazán remek gyűjteménye
az a ókori szobroknak. Talán vonzóbb látványnak találtuk az
Akropolis lábánál épült, Heródes Atticus Odeon-ja nevet viselő
amfiteátrum.
A bizánci kor emlékei közül egyetlen templomot sikerült
beleiktatnunk a rövid programunkba, talán a Kaissariani-t.
Rövid sétát tettünk Athén régi, kedves kis utcáiban, a mai
zajos, lüktető időben kellemes pihenőhely lehet.
A magyarokat nyilván a remek görög konyha is vonzza. Nekem a parázson
sütött, rágósnak bizonyult polipon kívül minden nagyon ízlett, különösen
a túróval, olajjal ízesített salátáik és a változatos tengeri
herkentyűik. Finom! |
Két busz-, illetve hajókirándulást
tettünk Athénból. Az egyik - busszal - Sounionra vezetett. Csodálatos
út vezetett, végig a tengerparton, illetve a tenger feletti domboldalon.
Ritkán látni ilyen csodálatos tiszta kék vizet, ilyen kissé ugyan kopár,
de fehér házas falvaival, üdülőtelepeivel különleges, békés
hangulatot sugárzó környezetet. A déli csúcson megcsodáltuk Poseidon
templomát, ahol a hosszabb útra induló tengerészek mondtak búcsút az
anyaföldnek és kérték Poseidon áldását a merész vállalkozáshoz.
A legszebb élményt egy teljes napot igénybe vevő, feledhetetlen hajókirándulás
jelentett. Három szigetet érintett a hajó, Aegina-t, Hydra-t és
Poros-t. Hydrá-n biztos kiszálltunk, a másik kettőre nem emlékszem.
Hydra maga a szépség, a béke és nyugalom. Kis kikötője teljes karéjában
apró kis üzletek és éttermek sora, a falu a parti domboldalon, mint
egy fecskefészek terül el, a szűk utcácskákon kis harangtornyok, a házak
frissen meszelt kékes fehérségbe öltözöttek, száz lépcső után már
a kikötő csendes mormolását se lehet hallani. Béke és béke. Az
egyik hely az ötnél nem többől, ahová szívesen mentem volna nyugdíjas
éveimet eltölteni. Késő, ez is késő.
Így is örülök, hogy ugyanahhoz a birodalomhoz tartozunk, mint ezek
a szigetek.
|
(Visszaemlékezés - Ancsáék adóssága) |
