Népek és nyelvek

 

Valószínüleg senki sem tudja pontosan, hány népcsoport él Indiában.

Az őslakosság negroid volt, de csak kis csoportok maradtak fenn belőlük, főként a déli erdőségekben.

Némelyik egyszerűen nem hajlandó komolyabb kapcsolatba lépni a lakosság többi részével. Időnként bemennek a falvakba, bőröket és kisebb kézműves tárgyakat cserélnek sóra és fűszerekre, majd gyorsan hazatérnek. "Ti egy bolond világban éltek", mondják.

A második népcsoport a dravida. Közép-Ázsiából jöttek Indiába (bár néhányan ezt megkérdőjelezik, állítván, hogy egy ilyen magasan fejlett kultúra csak akkor fejlődhetett ki, ha az adott népcsoport évszazadokat  élt már egyazon  helyen). Harappa és Mohenjo-Daro vidékén alapították meg birodalmukat. Ha hozzátesszük, hogy Harappa nincs messze Lahore-tól, Mohendzso-Daro pedig Karachitól (mindkettő a mai Pakisztán területén található), könnyen megítélhetik, mekkora volt a kiterjedése ennek az ősi kultúrának. A továbbiakban csak néhány érdekes, figyelemfelkeltő adatot írok le, átfogó ismereteket a www.harappa.com web-oldalon szerezhetnek az érdeklődők.

Harappa csak egy ennek a civilizációnak a névváltozatai közül. Találkozhatnak még a Mohendzso-Daro és Indus völgyi civilizáció elnevezésekkel is.

A birodalom i.e. 5000 évvel létezett, volt írásuk, amelyet ezidáig nem sikerült megfejteni (valószínüleg ez az egyik oka, hogy ezt a kultúrát történelemelőttiként tartják számon). Városaik gazdagok voltak, korszerűen felszereltek, példaként a csatornázást említeném ( a Római Birodalom előtt egyetlen más civilizáció sem rendelkezett hasonlóval ), a nagy fürdők vízellátását vezetékek biztosították,  palotákat, erődöket emeltek, és ami a legszembeötlőbb: az egyszerű munkások luxus-lakásokban éltek egy mai "átlagos" indiai munkás viskójához képest.

Az egyik legfigyelemreméltóbb tény Indiáról az, hogy ez a kultúra , bár hatalmas változásokkal, de napjainkig töretlenül fennáll. 7000 éve! Hajtsanak fejet: India a legnagyobb túlélő.

A harmadik népcsoport az árja, akiket szintén közép-ázsiai eredetűnek tartanak. Még mindig nincs minden kétséget kizáróan bebizonyítva, hogy az Indus völgyi civilizáció nagyvárosainak bukása az árja invázió egyenes következménye ( néhányan úgy tarják, hogy egy-két évszázad eltelt a kisebb barbár népcsoportok első támadásai és az árja invázió között), de végeredményben a magukat árjáknak nevezők magukhoz ragadták a hatalmat kb. az i.e. II. század közepén. Jobb fegyvereik és szerszámaik voltak, lóvontatta könnyű harciszekereken érkeztek, melyeknek küllős kerekei voltak. Ők voltak a védikus árják, akiknek olyan vallási verseik voltak, mint a Rig Véda.

A tudósok úgy vélik, hogy az árja névből ered Irán és Írország elnevezése is. Vajon mi játszódhatott le Közép-Ázsiában évezredekkel ezelőtt?

A dravidákat az árják dél felé, a szubkontinens csücskébe szorították, ahol ma ők alkotják a lakosság többségét. A következő nagy hódító hullám a moguloké volt, akik (kitalálják?) Közép-Ázsiából származtak, a nagy Mongol Birodalom leszármazottai. Durva szokásokat hoztak magukkal, kegyetlen vallást, új nyelvet. Leromboltak mindent, ami idegen volt számukra, de India olvasztó tégelyének nem tudtak ellenállni. Letelepedtek és a meghódított ország társadalmának tagjaivá váltak. India muzulmán lakosai az ő utódaik . Hamarosan egy új nyelv született, egy nyelv, mely a hinduk és muzulmánok közötti  kommunikációt szolgálta: az urdu. A többi hódító csoport nem bír különösebb jelentőséggel, legalábbis ami az etnikai átformálódást illeti (és amennyire én megítélem). A görögök hátrahagytak néhány kisebb katonai csapatot Kasmírban, az arabok elől elmenekülő perzsa csoportok leszármazottai alkotják ma a világ legnagyobb párszi etnikumát (Bombay-ban és környékén), egy tevékeny, de elhanyagolható méretű népcsoportot. A britek egy sor fontos intézményt , azok rendszerét és nyelvüket hagyták örökségül, de a lakosságnak csak kb. 3%-a keresztény (beleértve a portugálok és franciák által megtérítetteket is), valamint hátrahagytak néhány szerencsétlen anglo-indiánt.

Ki hinné (a történet elég ironikus), hogy az Indus völgyi civilizáció legfontosabb építészeti emlékeit egy angol mérnök , egy vasútépítés felügyelője fedezte föl. Észrevette, hogy az indiai alvállakozó  téglákat használ a töltés építéséhez. Az eset eléggé kíváncsivá tette ahhoz, hogy megkérdezze, hol van a közelben téglagyár, ahonnan beszerzik az anyagot. Ő semmi ilyesmiről nem tudott elérhető távolságban. Az alvállalkozó válasza fedte fel az emberiség egyik legrégebbi  civilizációjának létezését: " Néhány kilométerre innen tömegével lehet találni a föld alatt."- hangzott a felvilágosítás.

Említésre méltó még, hogy Indiában zsidó közösség is létezik, úgy tudom, fehér zsidóknak mondják őket. A "The Jews of India" web-lap bővebb tájékoztatást ad.

 

Úgy hiszem, India nyelvei számának meghatározása szintén elég kérdéses és gyakorlatilag lehetetlen. Két számot idézek. Az egyik forrás 2600-ra taksálja, beleértve a dialektusokat is, a másik 800 egynéhány nyelvet említ. Bármelyik elégséges ahhoz, hogy megállapítsuk: India hatalmas és sokrétű a nyelveit illetően is.

Három fő nyelvcsalád létezik az etnikai csoportokhoz hasonlóan.

Dél-Indiát a dravida nyelvek uralják. A legősibb közülük a tamil, amely Tamil Nadu államban a fő nyelv a Comorin foktól Madrasig. A másik három jelentős dravida nyelv a kannada, melyet Mysore-ban és Andhra Pradesh állam egy részén beszélik, a telugu, mely Madras-tól (ma Chennai) északra, Orissa állam határáig terjed és a malayalam Keralában. Valamennyi - ellentétben az indo-árja nyelvekkel - századokon át virágzó nyelv volt a mogul hódítást megelelőzően is, határozottan elkülönülő írásuk és írott irodalmuk volt. A tamil irodalom kezdeteit az időszámításunk szerinti első évszázadokra teszik.

Találtam egy forrásmunkát ( A.L.Basham: The Wonder that was India ) amely szerint egyes tudósok úgy vélik, hogy a dravida nyelvek távoli rokonságban állnak a finn-ugor nyelvekkel. Valahol másutt, talán ugyanebben a műben, a magyart és a tamilt hasonlítják össze, mondván, hogy nyelvtani struktúrájuk hasonló, a ragokat, toldalékokat a szavak végéhez illesztik, azokkal egybeírva (ellentétben a nyelvek többségével, ahol különálló szóként a kapcsolódó szavak előtt állnak ), az "e" a leggyakoribb magánhangzó és mindkét nyelv kiválóan alkalmas a költészetre. Ki tudja? Mi, magyarok, úgy tartjuk , hogy a Távol-Keletről származunk, könnyen lehet, hogy útjaink keresztezték egymást a népvándorlások hullámaiban.

India északi részein az indo-árja nyelvek a legelterjedtebbek, melyek őse a szanszkrit volt. A szanszkrit nyújtott segítséget a nyelvtudósoknak annak a felismerésében, hogy öt kivétellel ( magyar, finn, észt, baszk és török ) valamennyi európai nyelv egyazon indo-európai nyelvcsalád része és ehhez tartozik Észak-India nyelveinek túlnyomó többsége is. Az első helyen természetesen a hidi áll, de ide tartoznak a gudzsaráti, marati, bengáli, orissi, pandzsábi nyelvek is.

Érdekes tény, hogy a szanszkrit nem halott nyelv, ahogy általában gondolják, 3000 körülre teszik azok számát, akik anyanyelvüknek tekintik és használják.

Az urdu a mogul beáramlás után alakult ki. A nyelvtani alapokat a muzulmánok hozták, de a szavak jelentős része a hindiből származik. Ez a nyelv széles körben elterjedt a fővárosban és környékén, valamint minden olyan helyen ahol a két népcsoport keveredik.

A hetvenes években 16 hivatalos nyelvet tartottak számon Indiában, beleértve az angolt is, India "összekötő" nyelvét. Rendkívül nehéz lehet úgy szervezni az oktatást, törvénykezést, hogy minden etnikum elégedett legyen vele. Csak egy példa: tíz a tizenhat hivatalos nyelv közül használatos volt Bombay-ban, a bíróságoknak gondoskodniuk kellett arról, hogy valamennyi népcsoport az egyenlő elbánás  elvét és gyakorlatát tapasztalhassa a jogi eljárások folyamán.

Ez alkalommal nem javaslunk Önöknek a témához kapcsolódó specifikus web-oldalakat, az "általános" témákat tartalmazó lapok nagy többsége foglalkozik a népek és nyelvek témaköreivel részleteiben is.