Decemberben - másik csoporttal -, ugyancsak az Alpesi Travel szervezésében Val d'Isere-ben síeltem, ahol a cég rossz úttörőtábor szintjéhez hasonlítható, stúdiónak keresztelt valamiben szállásolt el bennünket. A szálláshoz először érő társaim vissza is fordultak és azt javasolták, ne foglaljuk el azt, mert minősíthetetlen. A csoporttal utazó Regős Pál ügyvezetőtől kértük, hogy elfogadható szállást biztosítson, ő azonban nem volt hajlandó erre. Végül - más megoldás híján - elfoglaltuk, de a stúdióban gyakorlatilag nem volt rakodóhely, a (6 helyre szóló stúdióban) 5 főre 4-5 kis polcot tartalmazó beépített szekrény szolgált arra, a fekvőhelyek pedig 2 szerelmespárnak való kétszemélyes fekvőhelyből (az egyik földre tett kettős ágybetét volt) és egy emeletes ágyból állt. Úgy tudtunk aludni, hogy az ágyakat szétszedtük, a földre raktuk a betéteket. A csoport vezetője az előszobának nem nevezhető belépőben, huzatban aludt. A holmijainkat az utazótáskákban hagytuk és onnan "kezeltük". Kizárólag az így kialakult elviselhetetlen rendetlenségnek tudom be, hogy ottmaradt a vesetáskám 5-10.000 forint készpénzzel és az összes hazai kulcsommal. Ezek nem kerültek elő, a kulcsok pótlása sok időt és ideget rabolt el. Az ügyvezetőt figyelmeztettem, hogy a már leelőlegezett aurisi útra figyeljen oda, mert a val d'isere-ihez hasonló szállást nem fogadok el, nem tehetem meg, hogy a velem utazókat ilyen - emberhez nem méltó - körülményeknek tegyem ki. Megígérte, hogy odafigyel, jobb szállást biztosít. Ő is azzal nyugtatott, hogy Auris-ban "családiasabbak" a szálláshelyek.

December közepétől sürgettem a szálláshelyre vonatkozó adatok közlését. Regős Pál a füle botját se mozgatta, a témára végül Nehr Ágnes, a cég másik ügyvezetője és egyben "francia referense" tért vissza, miután január végén elvesztettem a türelmemet és a céget írásban figyelmeztettem az ígéretre. Megjegyzem, a cégtől kapott egyetlen névkártyán rossz e-mail cím szerepel, az első sürgetéseim visszajöttek, kénytelen voltam faxon megismételni azokat!

A válasz elképesztően primitív skicceket tartalmazó fax volt, ami "tipikus szálláshelyek"-nek (exemples types) becézett stúdiókat vázolt. Se az ágyak elkülönítéséről, se a berendezési tárgyakról nem lehetett információt kapni. Elutasítottuk. Telefon-viták után a csoport úgy döntött, tegyünk egy utolsó kísérletet arra, hogy megbízható információkat kapjunk a leszerződött szállásról, esetleg cseréltessük le a szállást olyanra, amire vonatkozólag tudnak/hajlandók kielégítő információkat adni. A telefonon egyeztetett időpontban nem volt kompetens személy az irodában.

Miután az egyeztetési kísérletek miatt kicsúsztunk a következmények nélküli kilépésre rendelkezésre álló időtartamból, befizettük a teljes hátralévő összeget és ígéretet kaptunk, hogy a busz-vouchert nekem lefaxolják, a szálláshelyre vonatkozót pedig a busz indulásánál adják át.

Március első hetében telefonon sürgettem Nehr Ágnest, aki a következő hétre ígérte a faxot. Nagy meglepetésemre március 10.-én délután telefont kaptam Őri Gábortól (akinek a nevére szólt a szerződés), hogy egy eddig ismeretlen személy, Radó János (06-20-2532423) telefonon felmondta a szerződést és Briancon-t ajánlotta fel helyettesítő megoldásként. Őri Gábor hozzám küldte az idegent. Az iroda azonban - állítása szerint - nem tudta megadni a telefon-számaimat, amiket pedig a szemem előtt rögzítettek, amint megállapodtunk Auris-ban.

Egyeztettünk is kimondtuk: elég volt ebből a disznóság-sorozatból. Faxon az előleg 24 órán belüli visszafizetését kértük:

Nyilván ennek hatására is Radó János pár órával később végülis felhívott és alig több, mint egy héttel az indulás előtt közölte - egyéb hazudozások közepette - a következő lényegesebb gazemberségeket:

- ő a cég francia referense,

- nem kaphatunk vissza egy fillért se, a cégnek jogában áll elállnia a szerződéstől, ha nem jön össze busznyi utazó (közben azt is hazudta, hogy a létszám azért csökkent a csoportunkra, mert a többieket buszbaleset érte!),

- kötelesek vagyunk elfogadni a felajánlott helyettesítő megoldást.

A feleségem - aki sikeres ügyvéd - átvette tőlem a kagylót. Neki is elállt a lélegzete, amikor

- az illető neki se volt hajlandó elárulni, ténylegesen kicsoda-micsoda,

- ragaszkodni próbált ahhoz, hogy nem követelhetjük vissza az előleget, hanem el kell fogadnunk, bármit ajánlanak Alpe d'Huez/Auris helyett.

Miután a feleségem a utazási feltételeik vonatkozó pontjait beolvasta és perrel fenyegette meg, Radó lassan megértette, hogy fellépése nem fog eredményre vezetni és vállalta a cég nevében, hogy másnap, 11.-én további két síterepre tesznek ajánlatot. Mi úgy éreztük, hogy egészséges cég ilyen helyzetben, amikor jogellenes elállást kísérelt meg és lebukott, az első felszólításra fizet, azaz csődtől féltünk, rögzítettük a történteket és 11.-én reggel faxon, majd személyesen is átadtuk a levelet az irodában, előtte összegyűjtve az ügyvédi meghatalmazásokat és Őri Gábor nyilatkozatát a telefon-értesítésről:

Az irodában ezúttal se volt jelen egyik ügyvezető se. A helyettesük kérdésemre közölte, hogy Radó János nem dolgozik náluk, így hívják viszont a prospektusaik grafikai előkészítő munkáit végző vállalkozót, majd - telefonbeszélgetéseket követően - elővett egy három számunkra teljesen ismeretlen, gyakorlatilag "névtelen" síterepet ismertető prospektus-oldalt és azt adta át, mint olyat, amik közül választhatunk. Kértem, írja az oldal aljára, hogy ezek az előző napi telefonnak megfelelő újabb ajánlataik, írja alá és bélyegezze le, mire újra telefonálgatott és arra hivatkozva, hogy két terepre mégse tudnak buszt kiállítani, törölte azokat a listáról:

A maradék egyet elutasítottuk, kénytelenek voltunk visszatérni Briancon-ra. Megnevezték az épületet és előszedtek három Briancon-térképet is, de telefonálgatással se tudta egyik jelenlévő se kideríteni, hol az épület és milyen távolságra van tőle a legközelebbi sílift. Otthagytuk őket azzal, hogy vagy d.u. 2-ig  egyértelművé teszik ezt számunkra és nyilatkoznak, hogy nem kell ráfizetnünk az eredeti útra befizetett összegre vagy d.u. 4-kor visszafizetik a befizetett összeget és kamatait.

Délután a következő nyilatkozatot faxolták részünkre:

Időközben két másik utazási irodánál megkíséreltük Alpe d'Huez-re biztosítani a túrát, sikertelenül, de az egyik a befizetett összeggel gyakorlatilag megegyező ajánlatot tett 24 órán belül Briancon-ra, tehát a cég nevében elhangzott korábbi (Radó-féle) nyilatkozat, miszerint Briancon-nál "lenyelik" a többletköltségeket, ugyancsak hazugságnak bizonyult, mivel nem kellhetett lenyelniük semmit.

Kénytelenek voltunk elfogadni Briancon-t:

És várjuk, végül teljesíti-e a sokadik kötelezettségét ez a nemtelen társaság.

Ezt az írást abban a reményben teszem közzé, hogy megmenthetek pár embert a karmaik közül.

2004.03.15

Még nincs vége! További meglepetések értek bennünket:

- Az iroda nem tudta, hogy Briancon-ban csak 65 éves kortól adnak kedvezményt síbérletre, olyan voucher-t akartak adni a 62 éves hölgy-csoporttagunknak is, amelyet esetleg nem fogadtak volna el vagy rá kellett volna fizetni.

- Közölték, hogy Briancon-ba kötelező vinni ágyneműt, de a befizetett ágynemű-díjat nem térítették vissza. (Briancon-ban kiderült, hogy ez is az Alpesi Travel kitalációja, lehetett volna ágyneműt bérelni!)

- Az indulás előtti napon változtatták meg a busz indulási időpontját.

- Elszólással tudomásomra jutott, hogy a cég ügyvezetője, Regős Pál március 10.-én a nyári prospektus készítésén dolgozott. 

Várjuk a további meglepetéseket!

2004.03.19, az indulás délutánja.

Nem tévedtem, további meglepetés várt bennünket. Kiderült, hogy az a busz, amelyikre végül helyet biztosított az Alpesi Travel, 7 főt vitt Alpe d'Huez-be. Magyarul, a szerződés felmondásának indoka, miszerint a kis csoportunknak nem sikerült buszt biztosítaniuk, szemenszedett hazugság.

A nálunk szerencsésebb Alpe d'Huez-iek elmondása alapján nyugodtan állíthatom, hogy a két síterep nagyságrendileg különbözik egymástól, éspedig Alpe d'Huez javára.

2004.03.28 (lezárva)