Szolgáltatások, tömören, azaz a hétköznapok gyönyörei (és ez Európa?)
1. Ablak-fóliázás, égető napsütés tompítása céljából. Annak ellenére, hogy ismerős ajánlotta, szokásos lassú a tempó. Kijönnek megmérni, mondják. OK, megmérhettem  és telefonon bemondhattam volna magam is (részükről az önbizalom hiánya). Végre jönnek, csinálják, nagy sportcipőkben tapossák a szőnyegeket. Egy óra múlva kiderül, nincs velük elég fólia. Telefon, órákig ülnek, mire megjön a pótlás. Minek mértek?
2. Új ágyak, bio-ágyak, sok pénzért. Szállítás előtt három másodperccel mondják, hogy az ágyak összeszerelése plusz 1500,- Ft (!, lila haj). Megjönnek, szerelnek, kiderül, hogy rossz a betét-tartó rácsok mérete. Fél nap múlva hozzák a cserét. Bio, nem bio, primitív. Különösen az áráért.
3. Végleg tönkrementnek nyilvánítjuk a redőnyeinket. Az ifjú mester tanácsára műanyag redőnyt választunk, ajánlatot is tesz, amit elfogadunk. Mikor kész a szereléssel, akkor böki ki, hogy a lamellák elmászásra hajlamosak, ha félig akarjuk leereszteni a redőnyt, le kell teljesen ereszteni, majd visszahúzni a kívánt helyzetbe. "De egyébként is könnyedén helyrepofozható, csak le kell szedni a redőnyszekrény ajtaját..., stb." Három hét múlva megunom a létrázást, elmagyarázom, hogy kéne a dob játékát minimalizálni. Megcsinálja. Azóta csak harmadannyit létrázok. 
4. Zenei szervező iroda. A nagy tavaszi műsor előtti év októbere körül - mint törzstagok - rendelünk, visszaigazolnak. Írják, hogy majd novemberben ők jelentkeznek, amikor a jegyek megérkeznek. Süket csönd. Februárban küldök e-mailt, hogy mi van? Csönd. Március 4.-én ismétlem a sürgetést. Süket csönd. Egy héttel a műsorsorozat előtt telefonon érdeklődök, közlik, eladták, mert elérhetetlenek voltunk. Két vagy három üzenetrögzítős telefon, e-mail, posta. Nem számít. Én kiiratkoztam tőlük, a család - türelmesebbek - maradt.
5. Két banknál vezetünk számlát, mindkettő neves külföldi cég. Azt hiszem negyedszer kapjuk meg mindkettőtől a felszólítást, hogy adjuk meg minden adatunkat, meg nyilatkozzunk, hogy nem lopunk-csalunk-pénzmosunk. Mindkettőnél tisztáztuk magunkat, nemes szándékainkat az első felszólításra, a bombázás azonban non-stop folytatódik. Ma az egyiket elküldtem.... A másikba bement a feleségem, mondták, hogy persze, minden rendben. Hogy miért küldözgetnek? Csak, biztonság kedvéért. - közölték. Emlékeztetem, kedves olvasó, hogy volt Magyarországon gengszterváltás, amitől - többek között - azt várta volna az ember, hogy végre hibátlanul fog a bankhálózat működni. Hát nem! Meg arra, hogy a világon mindenütt többszörös tempót eredményezett a számítástechnika bevezetése, csak itt okozott - a magyar bankrendszerben - csődöt anno. Több kérdésem lenne: (1) miért nem azokat izélgetik, akiknél komoly a gyanú, mert tíz-, meg százmilliókkal manipulálnak, meg tízmilliárdokat sikkasztanak; (2) mire jó a kisemberek idegein nemzeti dalokat játszani? Ha még bántana akármelyik sületlen társaság, kiírom ide a nevét!
6. Biztosító társaságok. Egyelőre nem írom le részletesen, olyan ideges vagyok. Kezdem azzal, hogy létezett egy magyar biztosító társaság, ott ügyes ügyintéző. Privatizálták, majd egyesült két nagy, az ügyes ügyintéző maradt, elbicegett továbbra is a dolog. Egyszer beszélgetünk az egy-két lépcsőt avanzsált ügyessel, mondja, szégyelli ami folyik, visz ki a cég külföldre mindent, amit szabályosan, félszürkén, szürkén vihet. Aztán kényszervállalkozásba küldték, Bt, ugyanolyan jól dolgozik, ha hagyják. De nálam kocsicsere következik, valaki vagy a rendszer lenullázza a besorolásomat, B0 lettem, aztán ez évekig így marad. Újabb kocsiváltás, az eladó közli, hogy a Cascot az ő biztosítójánál kell kötnöm, a felelősségnél szabad a kezem, de ha most kell a kocsi, akkor a közvetítő Bt az övék. Legyen. Egy évig nem is Átkos, hanem középkori ügyintézés.  Közeledik a 2004-es év, megkapom a lehetetlen társaságtól a lehetetlen tarifaemelést tartalmazó ajánlatot. Élek az Autóklub szolidabb ajánlatával (én, marha, nem számolok a következményekkel), lemondom a szerződést a lehetetlen közvetítő útján, határidő előtt (azaz rendben) megkötöm az újat. Három hónapig tart, amíg elismeri a régi lehetetlen, hogy a felmondás megtörtént és az új (természetesen ugyancsak nyugati) biztosító kiállítja az új kötvényt. Közben - egyelőre reménytelen - kísérletet teszek a bónusz visszaállítására, mivel kétoldali bíztatásban részesítenek, hogy rendezik. Eltelik egy újabb hónap és a decemberben elindított és a banknál működő csoportos beszedési megbízással képtelen élni a biztosító. Ha napokon belül nem indul el ez a határtalanul bonyolult eljárás, ideírom az egész bagázs nevét és mellékelem a dokumentumokat. Kis dolog egy ember életében, de spot-fény arra a szégyenfoltra, hogy ezt az "iparágat" is teljesen feleslegesen dobtuk oda a nyugati hiénáknak, minden változatlan, ha nem rosszabb. És ráadásul szívja el a pénzt az országból!
7. Interservice (következik, ha továbbra is úgy intézi a kocsim garanciális kezelését, ahogy eddig tette). 
8. Borravaló: Megrágtuk a közelmúltban az orvosok hálapénzét és maradt a fertő, az orvosok, betegek átka, az erkölcsök rombolója pusztít tovább. Megszoktuk, hogy fodrásznak, taxisnak, pincérnek adni kell, mert... ki tudja?... mert alantas lénynek hiszi őket a köztudat. De az ember egy ideje hajlamos azt gondolni, hogy ennél tovább nem kell törődnie a borravalóval, hiszen maszek világban élünk, a szolgáltató vagy maga maszek, vagy maszeknek maszek alvállalkozója. Bútort rendeltünk az ország leggazdagabb emberének egyik gazdag üzlet-láncától és megrendeltük a házhozszállítást. Drága, de közel 70-hez az ember már nem cipekedik. Meg akartuk kérni a nagy áruházat, hogy szereltesse is szét a régi, egyszerű bútort, kerek-perec nemet mondtak. OK, nem profil, szívesség lett volna, megfizettük volna. A meglepetés viszont akkor ért, amikor az új bútort leszállító mackók símán, mélyen a szemembe nézve közölték: a kiszállítás akkor OK, a felcuccolást viszont önre bízzuk. Magyarul a borravalót. Pontosan, szószerint, ahogy az állami Átkosban volt szokás. Nem fizeti meg a leggazdagabb (persze, hogy nem, áttétel, szarik rá), ő maga meg nem maszek (biztos alkalmazott melós, nem más)? Így aztán aki felhozta a bútort, változatlanul egyszerű kizsákmányolt, megdöglik, ha nem tarhál. Ezt sikerrel áthoztuk a gengszterváltás barrikádján. Akit az ostor bojtja ér, tejeljen változatlanul. Nejem mondta ki nem én (én szoktam), hogy ide se teszem be többet a lábam. Lassan kiszorulunk ebből a moslék-országból.
9. Szemét és természet: Naponta vödörnyi szórólapot, prospektust szedek ki a postaládából. Ritkán akad közte használható. Nem csak az utcákon, tereken gyűlő szemét szemét, hanem ez is. biztos, hogy az ország erdőgazdálkodása nem termeli ki az ehhez a szeméthez szükséges papír gyártásához kivágott erdőket. Természetrombolás a legfelsőbb és legostobább fokon.
10. Zacskóra se futja a nagy profitból? Tudjuk, az országunkban rabló bevásárló-hálózatok minimum 20%-al adják drágábban az áruikat, mint a szomszédos Ausztriában. Van legalább egy, amelyik így is sajnálja az áru kultúrált kiszolgálására való tasakot a vevőtől. Egy hónapja még adtak valamit, ami talán 2 kg-ot elviselt, azóta váltottak: kap a vevő kéttenyérnyi vacakot, aminek van füle vagy fületlen dupla akkorát. Ez utóbbira szégyellik az emblémájukat felrakni, a mini fülesre nem. Szégyenteljes valami!
11. A Posta szolidan emeli az árait. Átirányíttattam a postámat a téli időszakra akárhonnan akárhová, fizettem negyedévre 1500,- Ft-ot. Meg akartam hosszabbítani, akárhonnan aszongya akárhován is megcsinálhatom, bármelyik postahivatalban. Megyek az első bármelyikbe, elküldenek, ők nem, menjek a központiba. Megyek a központiba, ők igen, de nem 1500,--ért, hol van az, kérem, 2100 valamennyire emeltük. Cca. 45%, tisztességtelen. Menjenek a francba!