Szolgáltatások, tömören,
azaz a hétköznapok gyönyörei
(és ez Európa?) |
1. Ablak-fóliázás, égető napsütés tompítása céljából.
Annak ellenére, hogy ismerős ajánlotta, szokásos lassú a tempó. Kijönnek megmérni,
mondják. OK, megmérhettem és telefonon bemondhattam volna magam is
(részükről az önbizalom hiánya). Végre jönnek, csinálják, nagy
sportcipőkben tapossák a szőnyegeket. Egy óra múlva kiderül, nincs
velük elég fólia. Telefon, órákig ülnek, mire megjön a pótlás.
Minek mértek? |
2. Új ágyak, bio-ágyak, sok pénzért. Szállítás előtt
három másodperccel mondják, hogy az ágyak összeszerelése plusz
1500,- Ft (!, lila haj). Megjönnek,
szerelnek, kiderül, hogy rossz a betét-tartó rácsok mérete. Fél nap
múlva hozzák a cserét. Bio, nem bio, primitív. Különösen az áráért. |
3. Végleg tönkrementnek nyilvánítjuk a redőnyeinket.
Az ifjú mester tanácsára műanyag redőnyt választunk, ajánlatot is
tesz, amit elfogadunk. Mikor kész a szereléssel, akkor böki ki, hogy a
lamellák elmászásra hajlamosak, ha félig akarjuk leereszteni a redőnyt,
le kell teljesen ereszteni, majd visszahúzni a kívánt helyzetbe.
"De egyébként is könnyedén helyrepofozható, csak le kell szedni
a redőnyszekrény ajtaját..., stb." Három hét múlva megunom a létrázást,
elmagyarázom, hogy kéne a dob játékát minimalizálni. Megcsinálja.
Azóta csak harmadannyit létrázok. |
4. Zenei szervező iroda. A nagy tavaszi műsor előtti év
októbere körül - mint törzstagok - rendelünk, visszaigazolnak. Írják,
hogy majd novemberben ők jelentkeznek, amikor a jegyek megérkeznek. Süket
csönd. Februárban küldök e-mailt, hogy mi van? Csönd. Március 4.-én
ismétlem a sürgetést. Süket csönd. Egy héttel a műsorsorozat előtt
telefonon érdeklődök, közlik, eladták, mert elérhetetlenek voltunk.
Két vagy három üzenetrögzítős telefon, e-mail, posta. Nem számít.
Én kiiratkoztam tőlük, a család - türelmesebbek - maradt. |
5. Két banknál vezetünk számlát, mindkettő neves külföldi
cég. Azt hiszem negyedszer kapjuk meg mindkettőtől a felszólítást,
hogy adjuk meg minden adatunkat, meg nyilatkozzunk, hogy nem
lopunk-csalunk-pénzmosunk. Mindkettőnél tisztáztuk magunkat, nemes szándékainkat
az első felszólításra, a bombázás azonban non-stop folytatódik. Ma
az egyiket elküldtem.... A másikba bement a feleségem, mondták, hogy
persze, minden rendben. Hogy miért küldözgetnek? Csak, biztonság kedvéért.
- közölték. Emlékeztetem, kedves olvasó, hogy volt Magyarországon
gengszterváltás, amitől - többek között - azt várta volna az ember,
hogy végre hibátlanul fog a bankhálózat működni. Hát nem! Meg arra,
hogy a világon mindenütt többszörös tempót eredményezett a számítástechnika
bevezetése, csak itt okozott - a magyar bankrendszerben - csődöt anno. Több kérdésem lenne: (1)
miért nem azokat izélgetik, akiknél komoly a gyanú, mert tíz-, meg százmilliókkal
manipulálnak, meg tízmilliárdokat sikkasztanak; (2) mire jó a kisemberek idegein nemzeti dalokat játszani?
Ha még bántana akármelyik sületlen társaság, kiírom ide a nevét! |
6. Biztosító társaságok. Egyelőre nem írom le részletesen,
olyan ideges vagyok. Kezdem azzal, hogy létezett egy magyar biztosító társaság,
ott ügyes ügyintéző. Privatizálták, majd egyesült két nagy, az ügyes
ügyintéző maradt, elbicegett továbbra is a dolog. Egyszer beszélgetünk
az egy-két lépcsőt avanzsált ügyessel, mondja, szégyelli ami folyik,
visz ki a cég külföldre mindent, amit szabályosan, félszürkén, szürkén
vihet. Aztán kényszervállalkozásba küldték, Bt, ugyanolyan jól
dolgozik, ha hagyják. De nálam kocsicsere következik, valaki vagy a
rendszer lenullázza a besorolásomat, B0 lettem, aztán ez évekig így
marad. Újabb kocsiváltás, az eladó közli, hogy a Cascot az ő biztosítójánál
kell kötnöm, a felelősségnél szabad a kezem, de ha most kell a kocsi,
akkor a közvetítő Bt az övék. Legyen. Egy évig nem is Átkos, hanem
középkori ügyintézés. Közeledik a 2004-es év, megkapom a
lehetetlen társaságtól a lehetetlen tarifaemelést tartalmazó ajánlatot.
Élek az Autóklub szolidabb ajánlatával (én, marha, nem számolok a következményekkel),
lemondom a szerződést a lehetetlen közvetítő útján, határidő előtt
(azaz rendben) megkötöm az újat. Három hónapig tart, amíg elismeri a
régi lehetetlen, hogy a felmondás megtörtént és az új (természetesen
ugyancsak nyugati) biztosító kiállítja az új kötvényt. Közben -
egyelőre reménytelen - kísérletet teszek a bónusz visszaállítására,
mivel kétoldali bíztatásban részesítenek, hogy rendezik. Eltelik egy
újabb hónap és a decemberben elindított és a banknál működő
csoportos beszedési megbízással képtelen élni a biztosító. Ha
napokon belül nem indul el ez a határtalanul bonyolult eljárás, ideírom
az egész bagázs nevét és mellékelem a dokumentumokat. Kis dolog egy
ember életében, de spot-fény arra a szégyenfoltra, hogy ezt az
"iparágat" is teljesen feleslegesen dobtuk oda a nyugati hiénáknak,
minden változatlan, ha nem rosszabb. És ráadásul szívja el a pénzt
az országból! |
7. Interservice (következik, ha továbbra is úgy intézi
a kocsim garanciális kezelését, ahogy eddig tette). |
8. Borravaló: Megrágtuk a közelmúltban az
orvosok hálapénzét és maradt a fertő, az orvosok, betegek átka, az
erkölcsök rombolója pusztít tovább. Megszoktuk, hogy fodrásznak,
taxisnak, pincérnek adni kell, mert... ki tudja?... mert alantas lénynek
hiszi őket a köztudat. De az ember egy ideje hajlamos azt gondolni, hogy ennél
tovább nem kell törődnie a borravalóval, hiszen maszek világban élünk,
a szolgáltató vagy maga maszek, vagy maszeknek maszek alvállalkozója.
Bútort rendeltünk az ország leggazdagabb emberének egyik gazdag üzlet-láncától
és megrendeltük a házhozszállítást. Drága, de közel 70-hez az
ember már nem cipekedik. Meg akartuk kérni a nagy áruházat, hogy
szereltesse is szét a régi, egyszerű bútort, kerek-perec nemet
mondtak. OK, nem profil, szívesség lett volna, megfizettük volna. A meglepetés viszont akkor
ért, amikor az új bútort leszállító mackók símán, mélyen a
szemembe nézve közölték: a kiszállítás akkor OK, a felcuccolást
viszont önre bízzuk. Magyarul a borravalót. Pontosan, szószerint,
ahogy az állami Átkosban volt szokás. Nem fizeti meg a leggazdagabb
(persze, hogy nem, áttétel, szarik rá), ő
maga meg nem maszek (biztos alkalmazott melós, nem más)? Így aztán aki
felhozta a bútort, változatlanul egyszerű kizsákmányolt, megdöglik,
ha nem tarhál. Ezt sikerrel áthoztuk a
gengszterváltás barrikádján. Akit az ostor bojtja ér, tejeljen változatlanul.
Nejem mondta ki nem én (én szoktam), hogy ide se teszem be többet a lábam.
Lassan kiszorulunk ebből a moslék-országból. |
9. Szemét és természet: Naponta vödörnyi
szórólapot, prospektust szedek ki a postaládából. Ritkán akad közte
használható. Nem csak az utcákon, tereken gyűlő szemét szemét,
hanem ez is. biztos, hogy az ország erdőgazdálkodása nem termeli ki az
ehhez a szeméthez szükséges papír gyártásához kivágott erdőket.
Természetrombolás a legfelsőbb és legostobább fokon. |
10. Zacskóra se futja a nagy profitból?
Tudjuk, az országunkban rabló bevásárló-hálózatok minimum 20%-al
adják drágábban az áruikat, mint a szomszédos Ausztriában. Van legalább
egy, amelyik így is sajnálja az áru kultúrált kiszolgálására való
tasakot a vevőtől. Egy hónapja még adtak valamit, ami talán 2 kg-ot
elviselt, azóta váltottak: kap a vevő kéttenyérnyi vacakot, aminek
van füle vagy fületlen dupla akkorát. Ez utóbbira szégyellik az emblémájukat
felrakni, a mini fülesre nem. Szégyenteljes valami! |
11. A Posta szolidan emeli az árait. Átirányíttattam
a postámat a téli időszakra akárhonnan akárhová, fizettem negyedévre
1500,- Ft-ot. Meg akartam hosszabbítani, akárhonnan aszongya akárhován
is megcsinálhatom, bármelyik postahivatalban. Megyek az első bármelyikbe,
elküldenek, ők nem, menjek a központiba. Megyek a központiba, ők
igen, de nem 1500,--ért, hol van az, kérem, 2100 valamennyire emeltük.
Cca. 45%, tisztességtelen. Menjenek a francba! |