Egyszer régen, egy nagyváradi tanító családostól együtt menekült az előrenyomuló szovjet csapatok elől. Hogy a gyerekek ne nagyon maradjanak el a tanulásban, naplót íratott velük. Írták amikor kellett, és gondolom, amikor volt papír.

Hat gyereke volt, négy fiú, és két lány. A legidősebb testvér volt az én apám.

A papír, amire a gyerekek a feljegyzéseiket írták, lassan megsárgult. Ideje volt valamit kezdeni vele. A fénymásolás, szkennelés sajnos nem segített, így nem maradt más, mint az, hogy beírjuk lassan számítógépbe az egészet, úgy, ahogy épp időnk engedi.

Zsófi lányomat kértem rá, hogy segítsen. Így ami itt majd a naplóból olvasható, az az ő munkája.

Lássuk tehát:

(ifjabb Halmos László)

(A kék kiemelések és megjegyzések tőlem. Az oldalak számozása utólag történt és nem fejez ki időrendi sorrendet!  - H.A.)

ifj. Halmos László, azaz az akkor 14 éves Lackó jegyzetei:

1. old.

Reggel fél 8 órakor felszabadítók repülőgépei lőttek az autókaravántól pár kilométerre.

Délelőtt fél 1 órakor 2 vadászkötelék lőtt az alumíniumgyárra, vagy a repülőtérre.

Reggel fél 9 órakor 6 Musztáng repült át felettünk. Távolabb erősen gépágyúztak.

Délben 12 óra után megszámoltam  416 gépet és nem tudtam megszámolni 3 köteléket.

Napközben többször repültek egyes gépek.

Este héttől-nyolcig Musztángok lőtték nehéz és könnyű fegyverekkel Neuhaust és Schärdinget. 2 bombát dobtak a Schärding melletti hegyre.

Délelőtt 7 gép lőtte Schärdinget. Bombát is dobtak.

Később ismét 6 gép lőtte Schärdinget.

Délután 2x2 gép körözött. Egyszer három gép.

5-6 óra körül egyszer 9, majd 11 gép körözött a környéken. Este fél 7 körül azután hazamentek.

2. old.

Délelőtt 3 gép körözött Schärding fölött.

Délután 8 gép körözött köröskörül a környéken.

Este 6 gép repült át a fejünk felett.

Reggel 1 gép körözött körülöttünk.

Délután több gép repült a környéken.

40 km-ről hallatszik az ágyúzás.

Reggel három gép körözött.

Délelőtt 8 gép lőtte Mittichet , Schärdinget és a műútat.

Délután 2 gép körözött.

Az ágyúzás közeledik.

Reggel 9 órakor nyolc gép körözött.

Délelőtt 2 gép lőtt a hegyek között.

Később ismét 8 gép, majd egy gép körözött.

Délután 2 gép körözött.

Az ágyúzás már csak 6-8 km-nyire van.

Délelőtt 5 mélyrepülő körözött.

Délben és délután nagy a csend.

Éjjel nagy ágyúzás volt.

3. old.

Reggel a schärdingi (inni)-hidat felrobbantották. 

Délelőtt halálos csend. Fél 12 órakor végre befutottak Neuhausba a páncélosok. Felszólították Neuhausból Schärdinget a megadásra. Schärding azonban nem volt hajlandó. Erre fél 1 órakor elkezdődött az ágyúzás és egy pár óra múlva támadást indítottak és este fél 9 -ig súlyos utcai harcok voltak. Utána egész éjjel nagy ágyúzás volt. A harcok kimeneteléről nem tudunk semmit, de reggel fél 8 óra óta csend van. Közben délután falunkba Mittichbe is megérkeztek az autók, majd 6-7 óra között egy pár páncélos vonult keresztül.

Egész nap szakadatlanul rohannak az autók és a tankok. Mittichben sok katona van elszállásolva.

Délelőtt sok autó vonult fel mind a két irányba. Délben 64 tank és 100-nál több autó szaladt Pocking irányában valószínűleg a frontra.

4. old.

Az amerikai harcoló csapatok tovább vonultak előre. A megszállóknak ma kellene megérkezniük. A műúton már kevesebb autó vonul keresztül. Várjuk, hogy mi lesz a sorsunk.

Reggel elvoltunk vízért és mindjárt megnéztük a Musztángok által összelőtt házat. A házon kb. 5cm és 15 cm lukak voltak. Öt centiméteres a gépfegyver és 15 cm-es a gépágyú. A műút jobb fele végig csupa luk. A Musztángok nagyon jól céloztak. Mikor hazajöttünk egy ismerőssel találkoztunk. Móriak voltak. Utána egy amerikai autó állt meg előttünk és tojást kértek. A háziak adtak nekik. Mi egy kis szalonnát adtunk nekik. Délután a móri ismerős eljött uzsonnára. Apukával és Anyukával kedélyesen elbeszélgettek.

5. old.

Reggelire a háziak adtak finom összement tejet.

Délelőtt rengeteg magyar katona ment Pocking felé a műúton.

Lementünk hozzájuk, hátha akad ismerős. Közvetlen ismerőssel nem találkoztunk, de nagyváradi akadt közöttük. Délben 11 Musztáng repült el a fejünk felett kb. 2 km magasan. Délután elmentünk a (Rottra) halászni, majdnem sikerrel. Közben 24 angol gép repült felettünk. A gépeket, melyektől pár nappal ezelőtt remegtünk, most nevetve nézzük.

Kifelejtettem, hogy az egyik katona itt kint Németországban találkozott egy pár Nac-istával

(Itt névsor olvasható:....)

Estefelé 2 Musztáng repült felettünk. Az egyik játszi könnyedséggel orsókat csinált.

Este 8 órakor volt vége a háborúnak. A pockingi reptéren szép tűzijáték volt.

6. old.

Reggel bent voltunk a faluban, tejért, krumpliért és tojásért.

Valósággal koldultunk.

Ma rengeteg sok repülőgép repül erre. Látni közöttük zsákmányolt német gépeket is. Ma délután fürödtünk 1 éve először. Mégpedig Mittich melletti Rottban. (szabadtéri lubickolásról van szó) Ki gondolta volna ezt? Este ismét volt tűzijáték. 

Reggel ismét bent voltunk a faluban tejért, kenyérért, tojásért. Csak tejet kaptunk. Délelőtt rengeteg repülőgép repült felettünk. Négyes rajokban repültek. Egymotorosak voltak. Volt közöttük Musztáng is sok. Kb. lehettek 80-an. Utána repült egy kétmotoros angolszász éjjeli bombázó is.

Délután ismét fürödtünk.. Majd a faluban kenyeret kaptunk és az öcséim cipőit is megkaptuk. Szépen megcsinálták.

7. old.

Reggel rengeteg tank vontatott hatalmas ágyúkat. Délelőtt állandóan repültek a Boeing századok. Délben rizsfelfújtat ettünk. Délután kint heverésztünk a füvön. Semmi esemény nem történt.

8. old.

Reggel végignéztük a trágyalé kiszívatását a disznóólból. Érdekes, hogy itt minden villannyal megy. (Több évtizeddel jártak a magyar parasztság előtt!) Délelőtt a Boeingek ismét szálltak erre is. (30 Boeing és 9 Musztáng) 12 órakor a hőmérséklet +35°C. (A legmelegebb délután +41°C.) Most ismét egy Boeing húzott el a fejünk felett.

Délután ismét a fejünk felett repült el alacsonyan 50 Boeing, 1 kéttörzsű és 3 Musztáng. A Boeing is nagyon szép gép. Délután semmi sem történt. Estefelé hadijátékot játszottunk. Este 9 órakor a hőmérséklet +22°C. A késemet és erszényemet játék közben elvesztettem.

Reggel 5 órakor felkeltünk és kerestük az erszényt és a kést. Sikerrel járt a keresés. Utána a faluba mentünk. A hőmérséklet 7 órakor +13°C. Délután semmi esemény nem történt. Fürödni voltunk a Rotton ismét. A legmelegebb volt ma délután, +43°C. Az este eseménye, hogy Anti és Sanyi sírás nélkül verekedtek. Az Anti orra vérzett is. Délután kb. 150 repülőgép röpdösött a fejünk felett. A hőmérséklet este 8 órakor +26,5°C.

9. old.

Reggel templomba mentünk (!). A Boeingek egész délelőtt és délután szakadatlanul repültek keletnek. Ebédünk királyi volt. Saláta, borjú pecsenye, krumplival. Nem halunk éhen. Délután talajvízben fürödtünk, mely a nap melegétől 20 foknál is melegebb lehetett. Már nagyon kíváncsiak vagyunk mi lesz hazánk sorsa. A legmelegebb +46°C volt. (Valószínűleg a hőmérő rossz. De így is lehetett egy 39fok.) (A hőmérsékleti adatok tényleg valószínűtlenek.)

10. old.

Ma apukáék vettek egy térképtáskát. Még ilyet is lehet kapni. Én és Anti bementünk, hogy adjanak még egyet, de nem, még egyet nem tud adni. Délután fürödtünk. Négy órakor elmentünk Neuhausba. Schärdingben éppen akkor robbantottak. Megnéztük Neuhausban a Musztángok munkáját. 6 bomba és jó egypár gépfegyver találat jelezte az útjukat. Kilőtt német autók heverésztek az út mellett. Egy kilőtt amerikai páncélost is láttunk. Nem sok kár volt benne, csak menni nem tudott tovább. Bevásároltunk és hazajöttünk. Ma este ettünk idén először retket.

11. old.

Délelőtt elmentünk kenyérért a faluba. Kaptunk is. Délelőtt és délután ismét szakadatlanul repültek a Boeingek keletnek. Ötös csoportban repültek el felettünk. Egy kétmotoros is szállt egész alacsonyan fölöttünk. Délután fürödni voltunk. Mikor hazajöttünk egy magyar katona jött hozzánk. Azt mondta, hogy a magyar küldöttség már Budapesten van és kéri az itteni magyarok hazaszállítását. Azt is mondta, hogy Passau és Budapest között a jövő héten meg fog indulni a vasúti forgalom.

Délelőtt ismét nagy a légiforgalom. Délután Neuhausban voltunk. Kaptunk retket. Találtam egy fényképezéshez fontos műszert. Találtunk az úton egy tojás kézigránátot, csak nem mertük felvenni. Láttunk egy kilőtt német gépágyút. Mégegyszer megnéztük a kilőtt tankot. Szép nagy rádiója volt, és korszerű felszerelése. A gépfegyver és ágyúlövedékeket otthagyták. Rengeteg periskopjuk volt. Az út mentén csupa elszórt és eltüzelt puskák maradványai és puskagolyók hevertek. Közben láttuk az amerikaiak gépfűrészét (!). Hidat javították.

12. old.

A repülőgépek állandóan szállnak. Délután Apuka és Sanyi Hartkirchenben voltak. Végre biztosan tudjuk, hogy Pali bácsi Eggenfeldtől 4 km-nyire egy kis faluban van.

13. old.

Délelőtt ismét sok repülőgép repült a fejünk felett. Délelőtt egy lengyel az mondta, hogy az oroszok felrobbantották a linzi hidat. 1 órakor vajért voltam. Délután a gyerekek és Apuka Neuhausban voltak. Ismét megnézték a tankot és egy nagy vontatót is láttak, mely egy nagy pótkocsin tankot húzott. A tojásgránátot is elvitték és helyében egy akna volt. Estefelé az után megállt egy amerikai autó. Kiszállt belőle egy férfi és nagyon nézte a házat. Közben a sziléziai fiatalasszony is kijött. Azt mondta, hogy biztos a férje jött. Közben a katona jött befelé az úton. A fiatalasszony megismerte, és odafutott. A férje volt. Most megvan náluk az öröm.

14. old.

Délelőtt kimentünk és a háziaknak mácsonyát böködni segítettünk. Közben halásztunk is. Másodszori bevetésre egy szép negyedkilós halat fogtam. Ebédre meg is ettem. Délután fürödtünk. Este pedig nagy zivatar volt. A repülőgépek nagyon sokat repkednek.

Délelőtt templomban voltunk. Nagy meglepetésünkre a misét felajánlották Magyarországért és a magyar katonák két szép könyörgő éneket énekeltek Szűz Máriához. Nagyon megható volt. Sokan sírtak. Délután ismét halat fogtam.

15. old.

Neuhausban voltunk, de még nem lehet átmenni a hídon. 

Délután Brichwald úrral halásztunk.

Délelőtt palántázás volt. Délután mácsonyát böktünk. Közben halászat volt. Lajcsi és Anti is fogtak egy-egy halat.

16. old.

Már régen nem írtam jegyzeteket. Esemény nem történt, csak mindenféle híreket lehetett hallani. Nem tudom igazak-e, de azt szokták mondani, hogy „Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.” A Pocking-i reptérről elvitték a Boeingeket és a Liberátorokat és egy pár vadászrepülő-ezredet hoztak ide, amelyek reggeltől-estig bravúroznak és gyakorlatoznak. Néha azonban kétmotoros gépek is szállnak le. Egy pár hete járjuk a környéket. A nagyobb községeket már végig jártuk vásárlás céljából, de nem lehet sok- félét kapni. Pocking előtt láttuk a felrobbantott német gépek roncsait. Kb. fél kilométer hosszúságban heverésznek. Amióta jegyzeteket nem írok, angol nyelvtanfolyamra járunk. Dr. Szikszay József hadnagy úr tartja az előadásokat. Már rettenetesen várjuk a hírt, hogy hazamehessünk, de nem jön. Öt órakor ismét angol órára megyünk. Most már mi is rájövünk hogy milyen gazemberek ezek a németek. Utolsó korcs svábok. Isten legutolsó teremtménye. Még rókánál is ravaszabbak és rosszabbak. Zsugoriak, rondák, irigyek, más éhenhalhatna miattuk. Magyaroknak nem adnak rendesen. Nekünk levágtak a jegyünkből egy fél kilóra való mézjegyet. Nem segíti őket többet se magyar se más nemzet. Megutáltatta magát mindenkivel. Ha hozzám Magyarországon egy német beteszi a lábát úgy kirúgom, hogy a korházba viszik. Most látjuk csak, hogy a háziak is csak számításból vettek be a házukba, mert tudták hogy különben katonákat raknak be. Mikor tejet kérünk, adnak egy litert nyolcunknak, mondjuk, hogy nem elég, adnak még egy tized litert, azután többet ne szóljunk. Végül anyukának nem marad és nem vacsorázik. A háziurat már négy-öt hete elvitték az amerikaiak és még semmit nem tudnak róla. A két fiú fronton volt. Az egyik hazajött. Kezet fogtak vele és mondták „Na Hanz bist du da?” Aztán vége volt a fogadtatásnak. Ez itt a szokás. A másikról semmit se tudnak. Itt lakik egy sziléziai ember. Annak még borjút is adtak és eddig krumplit ettek kis hússal, most húst esznek kis krumplival. Nekünk még tyúkot se adnak. Tojást is csak úgy tudunk szerezni, hogy itt lakik két magyar és minden nap egy-egy tojást elrakunk a pajtából. Szomorú dolgok ezek!!

Hírek sajnos nincsenek.

(Bátyám dühe valószínűleg részben a jól érzékelhető lekezelés és valószínűleg tényleg előforduló becsapás következménye, részben azonban a helytelen, gyermeki helyzetértékelés eredménye, hiszen mi nem igen tudtuk kompenzálni a nekünk nyújtottakat. Nem tudok róla, hogy végleg benne maradtak volna ezek a tüskék.)

17. old.

Reggel a tejhozás után elindultunk Lajcsival és Apukával tejet gyűjteni. Sikerült is kapnunk tizenegy tojást és a jegyre járó tejen kívül még 3 és fél litert kapnunk. Csoda!!! Kb. tíz-tizenöt házban könyörögtük (l. a fenti megjegyzésem) össze. Holnaptól kezdve a tejcsarnokból kapott rendes tejmennyiségen kívül egy házban 1 litert és egy másik házban is 1 liter tejet kapunk. Szerdán és vasárnap a tejcsarnokban fölözött tejet nem adnak és a fölözőből fogunk kapni kiegyenlítésképpen egy keveset. Az egyik házban jó informatiót kaptunk a háziakról. Kisült, hogy a legnagyobb fiú, aki jelenleg még nem jött haza, mikor még itthon volt, nem is lakott itt, mert utálta az itthon levő 4 leánytestvérét és az apját, olyan kiállhatatlanok. A másik fiú is nagyon utálja őket. A másik három leány, aki nincs itthon, az mind kedves. Az öreg gazfickó. A 4 leány még rajta is túltesz. Egy főhadnagy mesélte hogy menekülés közben innen 200km-től idáig gyalogoltak a feleségével együtt. Mikor ide megérkezett, kinézett egy lakást és kérte az öreget, adja ki neki. Azt mondta, menjen és mondja meg, hogy eresszék a lakásba. A lakás tulajdonosa azt mondta, hogy nem adja. A főhadnagy visszajött és mondta, hogy nem adják ki a lakást. Erre az öreg elkezdett kiabálni, hogy mit gondol a főhadnagy, majd a magyarok lakást kapnak, és a németek az utcán fognak feküdni. Erre a főhadnagy jól lekapta, azután elment. Akkor elmentek az öreg testvéréhöz és lakást kért a feleségével együtt. Azok se adtak, akkor a főhadnagy felesége elkezdett sírni, hogy 200km-t gyalogolt és most lakás nélkül marad. Erre az egész familia hahotázni kezdett, szinte ütemre. Ilyen gazemberek ezek. Hej csak mehessünk haza. Jaj lesz a sváboknak és németeknek.

18. old.

Idő lassan telik. A háziak és közöttünk újabb összeveszés történt. Ronda egy fajzat. Korcs nyomorúságos dögök. A hírek szerint 2 hét múlva hazamehetünk. Jó lenne már ezektől a dögöktől megszabadulni.

Ma különösebb dolog délelőtt nem történt. A hírek csak az előbbiek. Estefelé egy nagyobb amerikai autókaraván a műúton. Lementünk és kértünk mindenfélét. 5 db. konzervet, sajtot, vajat, kekszet, csokoládékat, cukorkát, kávébavaló cukrot, szappant, gyümölcs csokoládékat, levesport és limonádéport kaptunk. Éjjelre is ott maradtak.

(jún. 22.) Reggel lementünk hozzájuk, megismertek és köszöntöttük egymást. Reggeli közben ismét kaptunk kekszet, limonádéport, kávéport, levesport, cukrot, húskonzervet, szivacsot, rágódohányt (minden bizonnyal rágógumiról van szó) , cigarettát és vécépapírt kaptunk és megint 5 db gyümölcs csokoládét. A gyümölcs csokoládéban van narancs, füge, datolya, csokoládé és még sokféle csokoládé. Nagyon kedvesek voltak.

Délután ismét angol órán voltunk. Állítólag ebben a hónapban magasabbra emelik az adagot és a felnőttek és ifjak is kapnak cukrot.

19. old.

A tegnapi nap semmi eseményt nem hozott.

Ma délután jött egy pesti sofőr, akinek egy teherautója és egy autóbusza van, hogy mihelyt lehet, indul haza és bennünket is magával visz. Délután ismét előadás volt. Az első szám  dr. Rankay J. tájékoztatója a hazai viszonyokról. Az otthoni helyzet ezek szerint jó. Néhány vonalon már vonat közlekedik, amin engedély nélkül lehet utazni. Utána Hajmássy  konferált. Majd Bárdosi énekelt. Ezután jött az előadás fénye, Legenyei magánszáma. 5-10 percig tartott, de végig nevetett a közönség, football meccset közvetített, vicceket mondott és utánozott. Rettentően jó volt. Végén egy operett következett. Az is kitűnő volt. 6 szereplő működött benne. Bennünket a Rankay úr előadása nagyon megvigasztalt, mert a hírek szerint Magyarország helyzete nem olyan rossz.

Neuhausi utunkban sikerült grízt kapni. Azt beszélik, hogy ötödikén megkezdődik a hazaszállítás.

Semmi újság nincs. Az élet folyik. A nép éppen olyan szigorú mint volt.

Délután az angol óra elmaradt, mert Szikszay úr beteg a tífusz oltástól. A magyar katonák, akik itt laknak, azt mondták, hogy a lengyeleket viszik már haza a pockingi táborból. Valószínűleg ránk is hamar sor kerül. De jó volna!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

20. old.

A helyzet nem változott. A németek furkósbotokkal őrzik a határt, hogy a magyarok ne lophassanak krumplit. De ők nem adnak. A magyarokkal mindenhol ki akarnak tolni. Az üzletekben a magyarok nem kapnak semmit, csak a magyarországi rabolt szegedi paprikát. Azt akarják, hogy éhenhaljon a magyar. Pedig azt nem érik el. Majd ha a magyarok krumplit akarnak lopni, leütik a saját botjával azt a disznó svábot. A háziakat magam is szívesen leütném. Ajaj. Mikor valamit nézek, hogy mit csinálnak. A ház vörösördöge, a négy leány között a legrondább, a legnagyobb, a Mari (hiába a neve is benne van a magyar boszorkány mesékben) mindig odakiabál a rücskös, ragyás pofájával, hogy Ladislaus mars! Elkerget, de egyszer majd én kikergetem a saját házukból is.

Amerikai katonák azt mondják, hogy a hazaszállításunkat 15-én megkezdik. Azt is beszélik (nem az amerikaiak), hogy Magyarországot a négy nagyhatalom fogja megszállni. (Amerika, Anglia, Oroszország és Franciaország) És hogy a Dunántúl az Amerikaiaké lesz. Mit bánom én, csak mehessünk haza. Még ebben az órában se bánnám ha mehetnénk. Elkeserít ez a ronda nép. Most éppen egy szép szőrtüszőgyulladásom van, a fél arcom megdagadt még a szemem alatt is. Szépen nézek ki, a szájam egészen ferde.

Így nézek ki! Egy pattanástól!

21. old.

Halmos László gimn. III. oszt tanuló írta ezt. Jó volna haza indulni már ebben a pillanatban is. Nem bánom ha autón, vagy vasúton, vagy hajón, vagy repülőgépen. Mikor is indulunk haza? Ja, igaz, azt beszélik, hogy 15.-én megkezdődik, de ezt is rettenetes kivárni. Haj, haj de ez a nép is rettenetes, hogy a keserves ragya verje ki a pofájukat, még krumplit se adnak, sőt még a vacak fölözött tejet is inkább a disznóknak adják és nem a magyarnak. Amikor az ember könyörög valamiért, 1 tojást nyomnak a kezébe. Lakjon jól! De ezt is csak húsz házból egyben kapja. Sokszor még ott se. Az üzletekben, ha magyar jelenik meg és jegyre akar rizst vagy szappant venni, akkor azt mondják nincs, ha magyarok állnak sorba az ajtó előtt, akkor nem nyitnak, a németek pedig hátulról megkapják a rizst és a szappant. Csak a magyar maradjon rizs nélkül és a magyar járjon koszos ruhában. Ez így van. És ezt ők természetesnek veszik. Őnekik nem baj, ha a magyar éhenhal. De amikor még háború volt, akkor a magyart kényszerítette a saját bőre megmentésére. Szomorú idők. Állítólag Pfarkirchenben két magyart főbelőttek az amerikaiak, mert krumplit loptak. Itt is a magyar szenved. Azt mondják, hogy Ford, az amerikai autógyáros, megvette a szovjettől Magyarországot. Ez nekünk nagyon jó lenne. Érdekes, hogy valaki ilyen gazdag legyen 200000000 arany dollár semmi neki. És azt is beszélik, hogy Magyarország ipari és kereskedelmi állam lesz. Ez se lesz baj. Legalább nem leszünk szegények!

ÉLJEN!

Jó lenne akkor minden

ÉLJEN.

Azt mondta a doktor úr, lehet hogy el kell mennem Passauba felvágni a mélyen ülő tályogomat. Most ilyen az arcom.

Szép! Szépség vagyok.

Így jár, aki nem vigyáz.

22. old.

Minden egyformán folyik tovább. Fürödni járunk a Rottra. Olyan hírek hallatszanak, hogy Felső Ausztriából már viszik a magyarokat haza és itt is hamarosan megkezdődik a szállítás. De az időpont mindig 1-2 héttel húzódik. Már nem remélem, hogy a születésnapomat otthon fogom tölteni. Az angol tanfolyamra mi szorgalmasan járunk. Nagyon sokan elmaradtak már. Csak 10-12 -en járunk már. Sokan csupán a fürdés kedvéért hiányoznak. Szomorú!!! Szegény Szikszay úr is szomorkodik azon, hogy a tanfolyam sokakat nem érdekel. Tegnap a Szikszay úr egy sonkát hozott nekünk kóstolóba!!! Kóstolóba!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Látszik hogy jó ember!!!

Várjuk, várjuk (a sült galambot???) A hazaszállítást.

23

24. old.

Amióta jegyzeteket nem írtam, különös esemény nem történt. Apuka kollégájával történtek disznóságok. Az ügy már tisztázódott. A hazamenést csak ígérgetik. Egyik konferencia a másikat követi, most is kezdődött egy az elmúlt napokban és állítólag 27.  fog véget érni és akkor valamit meg fogunk tudni. Azt beszélik hogy szeptemberig mindenkinek otthon kell lenni. Most egyheti szünet van az angol tanfolyamban. Pénteken, 20-án volt az angol kezdő vizsga. Sikerrel levizsgáztunk. Szikszay úr most elutazott Münchenbe és ott próbál szerezni angol könyvet és szótárt, angol regényeket és újságokat. Így most ez a hét kimarad és a jövő héten hétfőn lesz a következő óra. Tegnap 9 órától negyed1 óráig és 1 órától este 6 óráig kint voltunk a Rott partján és fürödtünk meg napoztunk. Úszni tanítottuk öcséimet, 2 német hölgyet és 2 magyar katonát és én is tanultam apukától újfajta hátúszásokat. De jó volna már ebben a pillanatban haza menni.

25

26. old.

Azt beszélik, hogy Bajorországot is megszállták az oroszok. Itt lakik egy sziléziai ember feleségével és 2 gyerekével. Breslauban laktak. 2 hete elindult, hogy megnézi, milyen ott a helyzet, azután családjával együtt visszamegy. Tegnap jött vissza és azt mondta, hogy Breslauba nem tudott eljutni, mert onnan már nem eresztették volna vissza. Azt mondja, hogy az oroszok nagyon rosszul bánnak a németekkel. Teljesen kifosztották őket, még a földműves szerszámokat is elvették tőlük, gépeket és mindent, a földműveseket nem is engedik ki a földekre.

A napokban reggel azzal jön a húgom, hogy a pajtában a vöröshajú azt mondta, hogy én kiszakítottam a műtrágyás zsákot. Megígérte, hogy megver, mert az neki sok pénzbe került és nem enged többé a pajtába. Hogy honnan vette, hogy én szakítottam ki, azt nem tudom. Az biztos, hogy tisztán látszik, hogy magasból esett villa vagy gereblye szakította ki a zsákot. Ő azt mondja, hogy én ráültem a zsákra, habár ő nem is látta, mert én csak akkor szoktam a pajtába bemenni, amikor ők nincsenek bent és a két magyar ott van. És én az én 49 kg-mal kiszakítottam a dupla, kb. 1cm vastag zsákot!!! Furcsa. Buta sváb ravaszkodás. Ok a veszekedésre. Ez volt reggel. Azután bottal jártam, mert ha valaki pofonág, a szemem tönkremegy. 11 óra tájban a legnagyobb öcsém levert egy kukacot az almafáról. Tisztán látták, hogy nem is akar almát szedni, mégis ordítoztak, hogy csavargó banda és bezavarták. Apukának azt mondták, hogy rosszul vagyunk nevelve és ha mégegyszer almát (!) veszünk megvernek. Később ugyanezt hangoztatta a fiú is, aki mérges ránk, mert két magyar uborkát lopott, ő elcsípte azokat, de azok őt alaposan elverték! (Törököt fogtam de nem enged!) És a nagy kultúrától tök és káposztalevéllel telt fejű sváb rongy a német lovagiasság példaképe 14, 12, 10, 8, 6, és 2 éves gyerekeket akar megverni. Ő, aki 5 évig harcolt a fronton, sohase mondta hogy „Heil Hitler” és 35 éves. Gyáva nyuszi! Nem is csoda, hogy háborút vesztettek. De ez történik minden magyarral. Hej, svábok, de el lesz kapva a nadrágotok ott Magyarországon. A házban lakó breslaui család volt a spicli. Azok lesték, hogy lopunk-e almát. A fiú véletlenül elárulta veszekedés közben. Apuka azoknak is megmondta a magáét. A fiú egy pár napja hegyes bottal jár. Apuka azt mondta, hogy ha őt megtámadja, úgy összeveri, hogy csak na. A magyarok azt mondták, ha bennünket bánt, kitekerik a nyakát. Tehát védve vagyunk. Az angol haladó tanfolyam hétfőn megkezdődik. A Szikszay úr most Münchenben van. Lehet, hogy hoz valami angol könyvet, újságot vagy szótárt. Most olyan hírek hallatszanak, hogy jövő szombaton, mához egy hétre visznek haza bennünket, magyarokat. Nem tudtam elhinni, de jó volna és lehetséges.

Huj, huj, hajrá. Csak ne a sok kacsa jöjjön, mert azt úgyse lehet megenni bármilyen kövér is. Igaz hírek jöjjenek. Ne csapja be az egyik magyar a másikat.

Csak tovább jó hírek.

27-28-29

30. old.

A hazamenésről még mindig csak hírek vannak. Az a hír járta, hogy augusztus 2-án megkezdődik a szállítás. Egy úr azt mondta, hogy még 2-3 hónap vagy 1 év is beletelik míg hazamegyünk. Egy amerikai alezredes azt mondta, hogy Nagykanizsán és Pécsen amerikaiak vannak és 2 hét múlva hazaszállítanak bennünket. Ez a legmegbízhatóbb hír, habár már az amerikaiak 3 hónapja ígérik a 2-2 hét múlva megkezdődő hazaszállítást. Kiigazodni nem lehet. Az biztos, hogy Potsdam-i értekezlet végetért (saját fülemmel hallottam a rádióban), és valószínű, hogy a mi sorsunkról is döntöttek. Tehát ha döntöttek akkor hamarosan megtudjuk hogy mehetünk-e haza, ha nem döntöttek, akkor úgyis itt kell maradnunk és azt is meg fogjuk tudni. Már csak igazán egy pár nap vagy 1-2 hét lehet hát a hazamenésig. A sok rémhírre nem lehet adni. R.H.= nem igaz hír.

Pockingi tábor kiad egy magyar újságot. A címe „Pockingi híradó”. Minden szombaton megjelenik. 2 szám nekem is megvan. Kb. 14 lapos. Igen jó dolgok vannak benne, bár látszik, hogy nem hozzáérők szerkesztik. Vannak napi számok is, de az csak Pockingban kapható. Egyik nap az volt benne, hogy hamarosan hazavisznek bennünket ezért a katona színház feloszlik!!! Hogy honnan szedték nem tudni, de lehet, hogy igaz. A bajorok továbbra is fukarok. Tegnap a folyosó mind a két ajtaját bezárták és mi nem tudtunk kimenni. Mikor Apuka ezt dühösen szemükre hányta, azt mondták, hogy ők a háztulajdonosok!!! Érdekes. Ezen a jogon ők bezárhatnak bennünket.

Unhappy end.

Javítva: Unhappy end. Ha hazamegyünk, javítva lesz: Happy end.= Boldog vége.

31

32. old.

A hazaszállítás csak nem jön. Várunk, várunk, de hiába. Hej, de jó azoknak, akiket a németek otthonhagytak. Remélhetőleg hamarosan hazakerülünk. Olyasmi hallatszik, hogy tüzelőről kell gondoskodni, mert télre is itt maradunk. De az emberek sokat beszélnek, és 1000 közül egy igaz 999 pedig mese, hazugság, és rémhír. Érdekes, még itt is van „Nyilas” propaganda. Sok magasabb rangú tiszt nem mer hazamenni. Ezek gyűjtik össze azokat, akik nem akarnak hazamenni. Állítólag (én nem láttam és nem is mondom, hogy igaz) már sokan aláírták. Lehet, hogy ez is a 999 között van. Nekünk Szikszay úr az angol tanárunk megígérte, hogy ha tud, visz bennünket, valószínűleg kocsival. A múltkor az apuka által tanított énekessel megüzente, hogy írjuk össze, mennyi csomagunk van. Ahogy látszik megtartja az ígéretét. Nem csoda, Angliában nevelkedett mint diák és nem Svábiában. Ha sikerül, biztosan elvisz bennünket haza. De jó volna. Most apuka éppen nála van és megbeszéli, mit is lehetne a háziakkal csinálni, mert már igen sok van a számlájukon. És majd a hírek után is érdeklődik. Ha hoz valami hírt, majd leírom. Most, miután apuka elment a 2 éves kis húgom, Gabi elkezdett sírni. Erre a háziúr ( a strici) elkezdett káromkodni, hogy Krejc Szakrament (kiejtés szerint írom, mert az iskolai német órákon káromkodni nem tanítottak a tanárok és így írni se tudom helyesen) és Krucifiksz stb. hogy mindig sikít és sír és ő nem tud tőle dolgozni. Most nem tud almalopáson rajtaérni és így keres veszekedésre alkalmat. Disznó, kutya, cigány svábja. És még ezek mondják hogy a magyar kutya, cigány.

33

34. old.

Pár napig csend volt, de most már valószínű, hogy hamarosan hazaszállítanak bennünket. Tegnap délután egy katona mondta, hogy parancsot kaptak az amerikaiaktól, hogy írják össze, hogy milyen járművek vannak, ki tud gyalog menni stb. Azt is mondta, hogy a rádió bemondta, hogy Románia, Bulgária és Magyarország önálló lesz. Este elmentünk a varrónőhöz és meghallgattuk a rádiót, Moszkva azt mondta, hogy a magyarok meg vannak elégedve a Potsdam-i konferenciával, mert az eredmény a magyaroknak igen jó. London bemondta, hogy Japán már békét akar, bár még hivatalosan nem jelentette be, de a harcot azért még folytatták. Utána New-York bemondta, hogy Magyarország, Románia, Bulgária önállóak lesznek, és már az angolok és amerikaiak a békeszerződést el is küldték ezeknek az államoknak. Így tehát önállóak leszünk csak szövetséges bizottság fog ránk felügyelni. Ez egy új hír, 2 napos már, de új. Az amerikaiak új bombát vetettek be, az atombombát amely rettenetes hatású. 5 km2 területen rombol össze mindent. Robbanása egyenlő 200000 robbanóanyag robbanásával pedig csak 2g súlyú. Verik vele Japánt, míg nem kapitulál.

35

36. old.

Újságot nem lehet hallani. Azt mondják hogy nem leszünk itt télre. Ma megint lesz „Pockingi híradó”. Kíváncsi vagyok mi újság van benne. Apuka beszélt Dr. Soós professzor úrral a szememről. Megmondta, hogy a passaui szemész mit mondott a szememről. Ő azt mondta, hogy nem igaz. Annak nincs is felszerelése, és azt, hogy a szem tönkrement, azt csak igen erős és finom  műszerrel lehet megállapítani. Ő azt mondta, hogy majd Magyarországon el kell mennem egy pesti professzorhoz és az majd megoperál, és a jobb szememmel is fogok látni, habár nem olyan jól, mint a másikkal. Ez már bíztatóbb. Egy pár professzor úrnak a nevét is leírta. Ő igen derék ember. A másik doktor úr is bombasérült és egyik szemével ő sem lát. Ő azt mondta, hogy ha mégis kihalna a fél szemem, ami csak valami más okból kifolyólag történhetne meg (pl. sérült szemmel ugrálnék) az se olyan borzasztó és az ép szemem nem veszélyezteti.

37

38. old.

A napokban Neuhausban amerikai sportversenyt láttunk. Olyan kesztyűs labdást (baseball). Igen izgalmas volt és szép és nagy kesztyűk vannak a balkezeken és dobálnak, fahusánggal ütnek és kapus, meg mi van.

Csak kár hogy nem értettük.

Az a hír járja, hogy 10 nap múlva megkezdődött. Ez Pockingban ki van plakátirozva. Valószínűleg igaz. Csak legyen! A két magyar katona közül az egyiket a disznó háziak kirúgták. Hogy miért, én tudom!!!! De nem csak a katona az oka, hanem a háziak is, mert kiéheztették őt. A másik maradt, gyáva alázatos fiú! Nem jól intézte el. A háziakra rá lesz húzva a vizes lepedő. A fiút majd el fogják verni.

39 - 46

47. old.

Az egyik napon riadó volt. Már jó ideje tartott, de a gépek nem jöttek, és azt hittük, hogy mindjárt vége lesz a riadónak. Sokan hazamentek az árokból. Már mi is készültünk elmenni. Egyszercsak zúgni kezdett egy kötelék és a fejünk fölé repült, ott irányt változtatott és Sankt Pöltenre kanyarodott. Majdnem a fejünk fölött oldották ki a bombákat. Majd sorra jöttek a hét gépből álló kötelékek. Vége sem akart lenni a felvonulásuknak. Minden kötelék Sankt Pöltenre kanyarodott. Kioldották a bombáikat, és rövid idő múlva hallatszott a bombák robbanása. A kötelékek azután megfordultak és elrepültek. Akik átélték a bombázást, azt mondták, hogy nagyon jól céloztak az angolszászok. Az állomást végigsöpörték. Másnap aztán ismét így folyt le a bombázás.

48. old.

Mikor Mittichbe érkeztünk, a kocsis, aki hozott minket, elvezetett a kocsmához. Apuka bement és beszélt a tanító úrral. Az kiküldte a másodpolgármester urat. Ő egy kedves úr és mindjárt elvezetett bennünket a lakására, ide Hagerba, amely Harthamhoz tartozik, de a postája Mittichben van. Kaptunk egy szobát és a konyhájukban a kályhán mi is főzhettünk. Az első napokban csend volt, de azután megint kezdődött a riadó. Még az első héten bombázták Passaut. 25 kilenc gépből álló kötelék bombázott. Jöttek a kötelékek szépen méltóságteljesen. Mikor Passau fölé ért az első kötelék, egyszercsak alatta egy nagy füstcsomó jelent meg. A füstből vékony csíkok futottak lefelé cikk-cakkozva. Mikor leértek egy idő múlva hallatszott a bombák robbanása. Ez huszonötször ismétlődött meg. Nagyon csúnya volt. Itt is szépen elintézték állítólag a fél Passaut. Apuka segített a nehéz mezei munkákban, de sajnos vesztére, mert utána megbetegedett és hetekig semmit sem tudott csinálni. Mi is segítettünk egy-egy keveset. A riadó egy pár napig elmaradt. A hírek szerint az amerikai csapatok már Regensburgot is elfoglalták. Egyik nap aztán meglepetésszerű riadó volt és kb. 440 repülőgép szállt csak a mi környékünkön. Pasasut és Linzet bombázták. A riadót lefújták, mikor 5-6 óra között megjelent 7 Musztáng. Ezek a Musztángok gyönyörű szép egymotoros vadászok. 2 beépített gépágyúja és 4 gépfegyvere van. Kecsesen keringtek a fejünk felett. Nem gondoltam hogy lőni fognak. Egyszercsak elkezdtek lefelé bukni. Villámgyorsan siklottak le Schärdingre. Bombát dobtak, gépágyúztak és géppuskáztak. A bomba légnyomása engem a nyitott ajtón belökött. Nyolc óráig állandóan lőtték Schärdinget, s bizony mi is nagyon féltünk. Másnap már reggel itt keringett 2 Musztáng. Délutánig keringtek. Közben félóránként elrepültek benzint venni. Végre 4 óra felé azt hittem, hogy elmentek. Egyszer csak ismét zúgni kezdett, és megjelent az előbbi gép, de jött velük még 5. Közösen ismét rábuktak Schärdingre és lőtték. A hét többi napján szakadatlanul repültek a musztángok, de itt nem lőttek. Vasárnap azután már korábban, kb. 9 órakor jöttek a Musztángok. A műúton tőlünk kb. 300 méternyire állt négy katona autó. Észrevették a Musztángok őket. Lebuktak rájuk és lőtték őket. Mind a négy kocsi hasznavehetetlenné vált. Azután már kevés Musztáng repült erre. Egyik napon azután megérkeztek az amerikai tankok Neuhausba. Azután kezdődött a nagy harc Schärding ellen. Ezt már leírtuk. Most másról írok. A villanyszolgáltatás egyenlőre szünetel, kút nincs, így vizünk sincs. A háziaknak van egy gumi kerekű taligájuk, amivel a tejet szoktak hordani a faluba. Most ezzel hozzuk a kannákban a mosdó és mosogató vizet a Rottból és az ivó és főző vizet egy másik házból, amelyben kút van. Hogy mi lesz a sorsunk, még nem tudjuk, de remélhetőleg nem lesz rossz sorsunk.

Hager, 1945. május 4.

49 - 51

(Az "A tűzijáték" c., következő pársorosakat valószínűleg Lackó, Lajcsi és én írtuk)

52.old.

Tegnap este kint voltunk a tanya előtt. Egyszercsak a pockingi repülőtéren egy szép piros jelzőlövedék szállt fel. Majd utána még egy. Azután kettesével szálltak föl. Egyszercsak a magyar nemzeti lobogó három színe jelent meg jelzőlövedékből. Ezután következett csak a szép. Hatosával, hetesével, nyolcasával sőt még tízesével is szálltak a jelzőlövedékek. Kilenc óra felé azután bejöttünk és lefeküdtünk, Reggel a faluban azt hallottuk, hogy a tűzijáték előtt 8 órakor ért véget a háború.

53. old.

Hétfőn este a pajta mellett cserebogarakat fogtunk, mikor színes rakétákat lőttek. Először csak egyenként, de később már többet is lőttek egyszerre. Piros, fehér és zöldet is lőttek egyszerre. Hatot, hetet, sőt néha tizet is lőttek. El is neveztük ezeket csokroknak. Közben egy másik repülőtéren is lőttek néha egyet-egyet, sőt még egy harmadik helyen is látszott néha rakéta. Azután le kellett feküdni. Másnap, kedden hallottuk a faluban, hogy rakétázás előtt 8 órakor vége lett a háborúnak. Aznap este is rakétáztak. Én, mivel már levetkőztem, csak az ablakból láttam. Csokrokat is lőttek. Harmadnap is lőttek rakétákat, de mi nem láttuk, mert már lefeküdtünk.

54. old.

Hager, 1945.V.10. (A Tűzijáték)

Hétfőn este a pajta előtt beszélgettünk. Egyszercsak egy piros rakéta repült a levegőbe a pockingi repülőtérnél. Ezt követte a többi. Gyönyörű volt. Többször lőtték ki a nemzeti színünket. Egyszer egy gyönyörű csokrot is lőttek. Nagyon zavartak a körülöttünk röpdöső cserebogarak. Később be kellett menni lefeküdni. Másnap reggel a sziléziai menekültek azt mondták, hogy előző este 8-órakor vége lett a háborúnak. Aznap este is rakétáztak. Akkor is lőttek csokrot.

55. old.

Többször jöttek mélyrepülők és Schärdinget lőtték. A mélyrepülők Musztángok voltak. Gyönyörűen repültek. Oldalra dőltek és úgy buktak le a célra. Már azt hittük, hogy lezuhannak, amikor kiegyenesedtek és úgy szálltak tovább. Még többször láttunk Musztángokat.

56. old.

Az amerikai harckocsik

Nyolc-tíz óriási tank ment Mittichből Sulzbach felé. Nagy alkotmányok voltak. Nagy láncos kerekük volt. Már messziről látszott, hogy erős tankok. Nemsokára erős zúgás hallatszott. Kinéztünk, hát egy csomó tank és autó ment a műúton. Összesen tizenkét tank, öt nagy autó és három kis autó ment el. Az egyik tanknak alighanem egy kis messzehordó ágyúja volt. Valami furcsa sárgáspiros üst féle volt mindegyik tanknak a hátán. Azt mondta Apuka, hogy az a jelzése. Kell, hogy észrevegyék a repülőgépek, hogy amerikai tankok.

57. old. 

Schärding lövetése

Május 2-án körülbelül háromnegyed 3 órakor eldördült az első gránátsorozat Schärding felé. Pár másodperc múlva nagy villogás látszott a város felől, és azonnal utána nagy dörgés hallatszott. A következő pillanatban füstfellegek csaptak fel a belvárosban. A következő sorozatok már nagy űrméretű ágyukkal történtek. A város most már füst és lángoszlopokból állt. A templomtornyon több golyó csapott át, de a torony nem dőlt össze. A lövöldözés éjjel is tartott. Reggel végre elhallgattak az ágyuk. Úgy látszik, Schärdinget feladták.

58. old.

Hager, 1945. ápr. 28

Vándorlásunk alatti egyik élményem

Obergrafendorf előtt egy vendéglőnél elromlott az autó motorja. Csak este vett fel egy másik autókaraván. Hamarosan indultunk. Rövid út után nagy hegyek közé értünk. Szerpentin-úton mentünk tovább. Egy éles kanyarodónál szembe jött egy másik autó. Az autónk vezetője nem tudta mit csináljon. Túl nagy kanyart csinált. A hátsó kerék beakadt a sziklába. Egy másik autó visszahúzta az autónkat és így le tudtunk jönni a szikláról. Mély szakadék és magas sziklafal kísért egy városig. Ott szétválasztottak minket. Csak másnap reggel jöttek vissza értünk. Félnapi út után szerencsésen megérkeztünk Obergrafendorfba.

59

60. old.

Utunk Rajkától Mittichig (Halmos Lajos, azaz Lajcsi, akkor 12 éves)

(1945.márc.28 –ápr.12)

Március 28-án a német katonai autók megkapták a riadót. Egy orosz páncélos-ék Csornába betört, s ezért ők elindultak Németországba. Mi is felpakoltunk egy autóra. Elindultunk. Már sötétedett, mikor a német határhoz értünk. Bécset kikerülve reggelre Badenbe értünk. Baden környéke gyönyörű. Baden után egy dombra mentünk, mikor elromlott a motorunk. Lepakoltak. Este jött egy autó, melyre felpakoltunk. Két autóra pakoltunk fel. Egyikre Apuka szállt fel három gyerekkel, a másikra Anyuka három gyerekkel. Reggelre Anyukával, Ilivel és Gabyval elértünk Obergrafendorfba. Délután apukáék is megérkeztek. Itt egy hétig maradtunk. Végre elindultunk. Amstettenen keresztül Astenbe értünk. Astenben négy napig maradtunk. Egy másik autón tovább indultunk. Linznél elértük a Dunát. Linztől Welsen keresztül Schärdingbe értünk, ahol végleg leraktak minket. Schärdingtől kocsin jöttünk Mittichbe. Itt a másod-polgármester úr befogadott a lakásába. Nagyon kedves ember. Ez az útunk Rajkától Mittichig.

61

62. old.

Hager, 1945. ápr. 28

Hogyan képzelem jövendő sorsunkat a háború után?!

A háború végső fejezetében vagyunk. Most dől el, melyik fél győz. Ha az ellenség győz, elvisznek minket romot takarítani, meg sok hasonló munkát végezni. Ha viszont a német győz, akkor egy pár évig még a városokat kell felépíteni, esetleg vissza is mehetünk Nagyváradra. Ebben az esetben ott újra beszerzünk mindent. Így képzelem jövendő sorsunkat a háború után.

(Apánk megjegyzése az írás alján: Máskor ne hallgasd meg a nemzeti szocialisták véleményét!!)

63. old.

Hager, 1945.április 28

Fischer János úr házában

Vándorlásunk után Fischer János úr házába érkeztünk. Mikor odaértünk, máris meleg vizet készítettek nekünk. Jól megmosdottunk, aztán lefeküdtünk. Végre aludhattunk levetkőzve. Másnap meg is fürödtünk. Passaut bombázták. Nyomjelző bombákat dobtak. Ili meg Gabi labdát kapott. Elkértük tőlük a labdát és futballoztunk. Egyik nap nem tudom hány száz repülőgép szállt Passau felé. Mélyrepülők géppuskáztak a műútra és Schärdingre. Egyik nap este harminc német katona jött hozzánk aludni.

64. old.

Utunk Rajkától Mittichig (Halmos Antal, azaz Anti, akkor 10 éves)

(1945.márc.28 –ápr. 12.)

Március 25-én nagy mozgolódás támadt. Autók robogtak ide-oda az utcákon; katonai parancsnokok bicikliztek, és egy-egy helyen parancsokat adtak le. Ezt látva gyorsan bepakoltunk. A nap lassan telt el. Éjjel ruhában aludtunk. Másnap megérkezett Babi néni. Avval a hírrel jött, hogy Csornánál vannak az oroszok. Aznap éjjel már a lövések is hallatszottak. Apuka állandóan szaladgált ide-oda autóért, de eredmény nélkül. 28-án végre autóval jött haza. Estefelé 3 családdal indultunk. Esti sötétségben elértük a magyar határt. Szomorú búcsú volt. A német határt hamar elértük. Német földre léptünk (Ausztria Németország része volt!). Nagyon szép volt a műút mellett álló jegyenyefasor. Bécs előtt látszott először a bombázás nyoma, egy irtózatosan összebombázott gyártelep. Bécset elkerülve értük el Badent. Itt láttunk csak igazán szépet. Szebbnél- szebb házsorok, gyönyörű parkok. A város végén egy viadukt. Ezután jöttek a hegyek. Egyik domb a másik után. Az egyik dombnál elromlott a motor. Leraktak az autóról. Az előttünk elmenő összes autót megállítottuk, de egyik sem vett fel. Két család elment Linzbe. Végre felvett egy autó. De csak úgy fértünk fel rá, hogy az egyik autóra anyuka Lajcsival, Ilivel és Gabival, a másikra meg mi. Az út gyönyörű volt. Mély szakadékok mellett mentünk egészen Obergrafendorfig. Itt egy hétig maradtunk. Onnan egy bécsújhelyi családdal indultunk. Az úton mindenfelé kísértek a páncélos csapdák. Melken keresztül mentünk el. Amstetten mellett egy nagyon összebombázott ipartelepet láttunk. Alig hagytuk el Amstettent, riadót fújtak. Riadó után indultunk tovább. Nemsokára elértük Astent. Itt három napig maradtunk. Innen egyiramban mentünk Linzig. Itt találtunk a Dunára. Linzen túl egy faluba pont mélyrepülési veszélykor értünk be. Leszálltunk az autóról. Egyszercsak begyújtják a motort. Fel akartunk szállni de a vezető azt mondta, csak pár métert mennek. Hát elindultunk gyalog. Az autó agy kilométert ment. Ott bevárt. Bementünk egy házba. Pár perc múlva szaladt be egy orosz (?), azt mondta, hogy indulunk. Kiszaladtunk. Már az autó mellett álltunk, mikor elindultak. Öt kilométert gyalogoltunk utánuk. Ott újra felszálltunk. Schärdingig vittek, ott leraktak. Onnan kocsival jöttünk Mittichbe. Bementünk egy vendéglőbe megkérdezni, hol van hely a faluban. Kifelé jövet találkoztunk a másodpolgármester úrral. Azt mondta, ő ad helyet. Azóta itt lakunk.

Hager, 1945 ápr. 24.

65 - 69 

70. old.

Utunk Rajkától Mittichig (ifj Halmos László)

(1945.márc.28- ápr.12)

Az oroszok Győrig előretörtek és a veszedelem már nagyon közeledett. A németek riadót kaptak, és rövid csomagolás után elindultak Németországba. Egy autóra bennünket is fölvettek és mi is indultunk Németországba. Valahol Bécstől nem messze az autónk elromlott és le kellett pakolnunk, az autót pedig tovavontatták. Egy másik kolónia elmaradt autói fölvettek bennünket is. Egy kis városkában már a vontató nem bírt tovább és csak egy autót vitt tovább, úgyhogy a családunk fele elment, fele pedig ottmaradt. Másnap azután a vontató visszajött értünk és bennünket is elvitt Obergrafendorfba. Ott voltunk egy hétig, akkor azután ugyanaz a kolónia tovább vitt bennünket Astenbe. Ott is voltunk 3-4 napig. Astenből egy pár autó tovább hozott minket, a többiek pedig mentek a frontra. Gyönyörű úton jöttünk. Egy este megálltunk egy hegyen és az éjt ott töltöttük. Mi egy pajtában aludtunk. A gazdáék az eddigiektől eltérően nagyon kedves emberek voltak. Reggel indultunk tovább. Útközben többször repültek mélyrepülők felettünk. Egyszer a kolónia vezetői leszállítottak bennünket a mélyrepülők miatt, majd nélkülünk elindultak. 4 kilométert szaladtunk az autók után. Egy hegy aljában utolértük őket, mert egy autó nem tudott fölmenni a hegytetőre. Elvittek bennünket Schärdingig. Nauhausban leraktak minket. Onnan kocsival elhoztak bennünket Mittichig. Itt a másodpolgármester úr adott nekünk szobát és most itt lakunk amíg lehet.

Ilyen volt az utunk Rajkától Mittichig.

71 - 72 

73. old.

Hager, 1945.ápr.28

Hogyan tetszik nekem új otthonunk tájéka?

Mi szép hegyes vidék mellett, egy fennsíkon lakunk. Az Inn folyik itt keresztül. Két kilométernyire van ide Schärding, és fél kilométernyire Mittich. Ahol lakunk, az egy kis tanya és csak pár házból áll. Nem messze folyik a Rott. Szép kis folyócska. Két partján fűzfasor vezet végig. A tanya körül minden zöld. Legnagyobb része rét, a többi pedig szántóföld. Már zöldel a földeken a gabona is. A réten egész nap kint vannak az állatok. A vidék nagyon szép, csak az a baj, hogy nem nagy hegyek közt van a falu. A sok repülőgép elrontja a hangulatot.

74