Spain - Spanyolország | |||||
Kicsit félve nyúlok Spanyolországhoz.
Valószínűleg több menetben leszek kénytelen foglalkozni vele.
Rendeznem kell a fotókat, újakat is fel akarok rakni és annyi rendkívül
varázslatos helyet jártunk be, hogy az ember gondolatai szerteszét
szaladnak.
Lássunk neki az első menetnek, ahogy 2004 május 17.-én látom ezt az építészetben, kultúrában gazdag országot, illetőleg ezt az oldalt. Kétszer jártam Spanyolországban, először 1991-ben, családi üdülésen, a feleségemen kívül mindkét lányom résztvett az úton. Autóval tettük meg az utat oda-vissza, és a tengerparton, Barcelonától mintegy 60 km-re, Lloret de Mar-on töltöttünk el egy hetet. A tengerpart kiváló lett volna napfürdőzést és meg-megmertőzést imádóknak, de a tenger éppen tele volt nyálkás zöld algával, én meg utáltam az ilyen henyélést, ezért aztán felhasználtuk az alkalmat, hogy kirándulásokat tegyünk. Barcelonát és Montserrat-ot választottuk, amellett, hogy a környéken egy gyönyörű botanikus kertet is meglátogattunk. Barcelona rögtön a szívembe költözött. A valamikori világhatalom gazdagsága szembeötlő jelei mellett a rendkívüli előkelőség és nyugalom fogott meg, nem beszélve az építészeti emlékekről. Mondogattam később, hogy a legkedvesebb városom és úgy látszik, nem vagyok egyedül, mert egy világ-felmérés szerint (olvastam valahol) Párizs, London és talán New York mögött a negyedik helyet foglalta el a népszerűségi listán. Számomra "szerelmem, Barcelona". Ha Barcelona, akkor Gaudí, mondhatnám akár. Alig hallottam róla Barcelona előtt, bár aki emlegette - építész kollega a Hungexponál -, az úgy beszélt róla, mint hegymászó a Himalájáról, mint muzsikus Beethovenről. Az első utunk így is a Sagrada Familia-hoz vezetett és szájtátva bámultuk a félbemaradt remekművet. Folytak ugyan munkák, de egy percig nem hittem, hogy valaha is elkészülhet ez a fantázia-bravúr Gaudí nélkül. Nem készített ugyanis részletes terveket (talán nem is lehetett abban az időben), csak vázlatokat, zsenik sora kell a befejezéshez, akik ezt az agyvelőt követni tudják. Rainer Zerbst szavaival élve: "Ha ez a templom valaha elkészülne, minden dimenziót széjjelrobbantana, és az első mise égi kórusként zengene; a karzatokon 1500 énekes, 700 gyermek és 5 orgona számára van hely." Építész, szobrászművész, mesevilágban lebegő valaki álmodhat meg ilyen csodát. A képeim talán visszaadnak valamit belőle, de vegyen jó fényképész fotóival illusztrált könyvet róla, mielőtt Barcelonába indul. |
|||||
My selected photos, 1991 | Barcelona & close to it, 1991 | Madrid & the south, A+Z, 2003 ('A' is my daughter Amrita, 'Z' is her husband Zoltán) | Selected photos of A+Z, 2003 | ||
|
|||||
Selected photos from my '97 collection
(see all down in the right corner) | |||||
Two Iberian Religions | More
photos:
Through the eyes of Mr. Hanuska (automatic paging) |
||||
Links |