 |
 |
Svájcot igencsak felületesen
ismerem, bár több rövid látogatáson élveztem szépségeit, tisztaságát,
gazdagságát. Egyike az első országoknak, amelyet a szocializmus országain
kívül érinthettem, igaz, az első három-négy alkalommal csak Zürichet,
mint átszállóhelyet Líbiába utazva vagy onnan hazafelé tartva. Először
itt lepődtem meg azon, milyen óriási a különbség a magyarok és a svájci
fiatalság nyelvtudása között. A zürichi repülőtér "counter"-éhez
lépve először csak azon tátottam el a szám, hogy csupa kölyök,18-20
év körüli fiúk, lányok ültek a hosszú pult mögött, aztán azon,
hogy 5-6 nyelvet beszéltek folyékonyan. Jó, három nyelv, a német,
olasz és francia érthető, hiszen "belső nyelv", de
valamennyien beszéltek hozzá angolul és németül is. Behozhatatlan előny!
Udvariasságban nem ismertek tréfát. Történt, hogy Tripoli-Róma-Zürich-Budapest
útvonatra szólt a magyar pavilon "felszámoló" gárdájának
a jegye. Rómában már a beszállásra vártunk a "gate"-nél,
amikor elkezdtek mindenfelől az épület felé szállingózni a szép
egyenruhás reptéri alkalmazottak. Kétórás figyelmeztető sztrájk!
Lekéstük a zürichi csatlakozást. A fiúk-lányok pillanatok alatt
tisztázták, hogy leggyorsabban Párizs és Prága érintésével
juthatunk haza úgy, hogy a párizsi reptér mellett töltjük az éjszakát.
Oktondi módra megkérdeztem, nem drága megoldás-e ez? Az Alitáliára
terheljük, szólt a válasz. Igaz, az Air France kekeckedett: a sztrájk
arra való, hogy kellemetlenséget okozzon. Nem akarták elfogadni a
voucher-eket. Később Indiába menet vagy onnan jövet szálltunk át talán kétszer
ugyancsak Zürichben, ezúttal egy-egy éjszakai ottartózkodással.
Nagyokat sétáltunk a Limmat folyó partján, benéztünk valamelyik nagyáruházba.
Itt mondtuk ki először - apróságot megfigyelve - hogy győzött a
kapitalizmus. A város legnagyobb gyümölcs-virág piacán, valami
szigetszerű képződményen járva - látva az áttekinthetetlen választékot
- azt mondtuk, ha itt most (szezonon túli időpont volt) mangót kapni,
győzött. Kaptunk.
Az első nyugat-európai autókirándulásunk is Ausztrián és Svájcon
keresztül vezetett Franciaországba. Bekapcsoltuk természetesen
Lichtensteint, megnéztük Vaduzt, a hercegi várat kívülről (belépni
nem lehetett).Svájcba a Buchs-Werdenberg városegyüttesnél,
amelyet útikönyvünk Csipkerózsika városkájának becézett, a kis
Rajna-hídon átkelve léptünk be. Innen kezdve mintha ködben autóztunk
volna, annyira elmosódnak a svájci képek. Emlékszem, hogy ránkesteledett
és valami nagyon pici, de nagyon kedves helyen tértünk nyugovóra, jóízű,
vidékies vacsora után. Haloványan e emlékszem Zugra is, majd a Zürichi
tóra és arra, hogy valahol ezen a környéken "leptük meg"
magunkat azzal, hogy a baloldali fotókon látható kabinos függőpályával
felmentünk a környék legmagasabb pontjára, ahonnan, a ködből
kiemelkedve pazar kilátás nyílt.
Folytatás
>>>
|
 |
 |
