Azt hiszem, a Vierwaldstatti-tó (umlauttal!) partján fekvő Weggisből a Rigi csúcsra, Kaltbadhoz vitt a majdnem üres kabin. Luzern és Baden voltak a következő állomások, teljesen ködbe vesznek, majd Baselnél hagytuk el Svájcot. Mind a belépés, mind a kilépés furcsán zajlott. Belépni igen nehéz volt, hosszasan vizsgáltak minket, kifelé pedig az utca közepére épített bódénál nekünk kellett erőszakoskodnunk, hogy üssék be a bélyegzőt. Úgy tudtuk, Franciaországból egyszerűen nem lehet kilépni beléptető bélyegző nélkül.

Pár év múlva, spanyolországi tengerparti nyaralás és Barcelona után az ország déli részét szeltük át. Genfnél léptünk be, nem találtuk meg a sztráda-vauchert árusító pavilont, elkövettük a hibát, hogy anélkül mentünk tovább. Sehol se kaptunk (éves bérlet a divat), végül letértünk a sztrádáról. Biztos, hogy csodaszép vidékeken száguldottunk át, hegyeken, völgyeken keresztül, de borzasztó sokat veszítettünk a tervezett időből. Szép volt.

Végül mint a 8mOD remek vitorláshajó mostohaapja (l. 8mOD (osztály)történelem), rendszergazda, gyártató és exportőr többször jártam a Bódeni tó partján, mind a svájci, mind a német oldalon. Segítettem szervezni a bodeni tavi osztályt, a nemzetközi kupát, szállítottam oda hajókat, résztvettem kiállításokon. A Balatonhoz képest kicsi, a part szinte minden métere beépült, szép, gazdag települések övezik. Így is jut hely szőlőnek, bornak, hál'isten. A tavon sorba kell állni hajóhelyért, állítólag kb. 3500 vitorlás szeli a habokat. Meglepő hírrel is szolgáltak a vitorlások: a hajókat nem lehet "szorosan" kikötni, 8 m-t is elérhet a vízszint-ingadozás heteken belül, mindenféle feszítő-utánengedő szerkezeteket alkalmaznak, nehogy cölöpön lógva találják a kikötött hajójukat.

Mozaikok, talán valami képet adnak erről a gazdag világról.