Turkey - Törökország
Hát ez most Törökország egy csöppje, jelentős ugyan, mert amikor - rövid időn, talán egy évtizeden belül - találkoztam Isztambullal, már 4 millió lakosról szólt a fáma, mégis csak egy csöppje Európa (helyesebben Eurázsia) egyik legnépesebb és ennél fogva legjelentősebb államának. A találkozás mindkét alkalommal izgalmas volt. Először Indiából szabadságra hazatérőben álltunk meg "egy szóra", az időt nem csupán a mi anyagi lehetőségeink, hanem az állambácsi akkoriban - a környező szocialista országokhoz mérten minden bizonnyal - nem túl szigorú korlátozó előírásai korlátozták. Elfogadható szállodában laktunk központi helyen. Az első meglepetést az okozta, hogy amikor este kiültünk a szoba erkélyére, fekvő helyzetben lévő félholdat láttunk az égbolton. Hogy is írtam erről az "Önéletrajz helyett..."-ben? 

"Isztanbul rendkívül érdekes város, a szuk itt aztán valódi szuk. Befizettünk városnéző körútra, várunk a szomszéd szálló előtt a buszra, hozzánk lép a guide, a harmadik mondatnál kiderül, hogy Erzsike néni Pesterzsébeten a nagynénje, félmagyar, jól beszéli a nyelvünket. Kicsi a világ. Nem írom most le a közismert nevezetességeket, csupán arra térek ki, ami engem (is) meglepett vagy szokatlan jelenség volt. Ülünk a szállásunk erkélyén, felnézek a holdra és a homlokomra csapok: megvan a félhold! A hold ugyanis ott hanyatt fekszik, mint a zászlórúdjaikon, egyéb ábrázolásokon. Indiába visszatérve figyeltem fel ugyanerre a jelenségre, ott is fekszik a Hold: ahogy közelít az ember az egyenlítőhöz, úgy vágja magát hanyatt (mi van a nőkkel odalent? jaj, de illetlen vagyok!). Nagyon tréfásnak találtunk jó pár török kifejezést: kültürbüs = kulturbusz (ilyenek mászkálnak ott is, vagy az "is" már nem is aktuális?), eminönü dolmus = iránytaxi, indirme-bindirme = ki-beszállás (melyik melyik, nem tudom). Szinte megfoghatatlan a Boszporusz hídja, a hatalmas ív és az, hogy két kontinenst fog össze! Nagy meglepetésként hatott, hogy a törökök mint legjobb barátokat üdvözöltek bennünket. Vendégségben voltunk nálatok! - hangzott el nemegyszer."

Azért szólok pár szót a nevezetességekről, amikre hátralévő kis életemben talán jólesően fogok emlékezni.

Isztambul három csúcspontja közismert. A Kék Mecset (vagy másként Szultán Ahmet) belső kék kerámia burkolatáról kapta a nevét. Óriási méreteivel, enteriőrének hideg csillogásával szinte felvillanyozza az embert. A Hagia Szófia (szent bölcsesség ) vagy régóta Ayasofya néven ismert mecset hangulatilag talán az ellentéte. Magas kupolája ellenére, a sötétebb belső komorabb hangulatot sugároz. Számomra mindkét mecset rendkívül érdekes volt a négy saroktornya miatt is, amelyek a Tadzs Mahal-lal azonos módon emelik ki a központi épületet, rendkívül érdekes elemei az épület-kompozíciónak. A szultánok vára, lakhelye, a Topkapi Sarayi (Szeráj) az indiai erődítményekhez képest kis méreteivel lepett meg. Gazdag gyűjteménye arany-ezüst, kristály kincseknek, a szultánok öltözékeinek. Furcsának tűnt, de itt látható a világ legnagyobb óra-múzeuma.

A közvetlen partközelben, a XIX. században épült Dolmabahcse Palota, a szultánok modern és rendkívül pazar módon dekorált "lakhelye" azzal dicsekedhet, hogy 14 tonna ezüstöt és 40 tonna aranyat használtak fel a díszítésére.

A régmúlt tükre a Kariye Múzeum és templom és a legfontosabb isztambuli látnivalók közé tartozik. A bizánc építészet egyik remeke, a XI. század végén épült és a Jézus és Szűz Mária életét ábrázoló nagyon élethű, a XIV. században készült mozaikjait a keresztény művészet rendkívül fontos emlékeiként tartják nyilván.

>>>Folytatás

Istanbul Two trips

Links to Turkey

TurkeyOrg

TurkeyCom

TurizmNet

TourismTurkeyOrg