Toledo abban a pillanatban elvarázsolja a látogatót, amint a folyó (Tagus) túlsó partján épült úton megpillantja a kis dombra települt ékszerdoboznyi méretű és szépségű várost. Egyszerűen varázslatos. Féltik is, nem engedték be a buszt, gyalog kellett egy hídon áthaladva belépni a város-várba. Ha nem lenne Barcelona, talán Toledo lenne a szerelmem. Három látnivaló maradt meg az emlékezetemben. A várban külön erődítményként magasodó Alcazar, amely egy évezredet reprezentál, érdekessége többek közt, hogy mind a négy főfala más-más stílust képvisel, többször leégett, többször lerombolták (legutóbb a polgárháború végén), mára sokadszor újjáépítették. Nem jutottunk be - úgy emlékszem -, mert ma is a hadsereg uralja. A katedrális, amely a világhírű spanyol katedrálisok egyik legszebbike, bonyolult érzéseket kelt az emberben. Múzeumok múzeuma, El Greco festményitől kezdve az oltárképeken keresztül a csupa arany, csupa ezüst kegytárgyakig ámulatba ejtik az embert, ugyanúgy, mint a méretei. Azt hiszem, innen származik egy képünk, az eléggé szokványos Szűz Mária a kis Jézussal, de mindkét arc úgy sugároz örömet, ahogy azt csak kiváló művész tudhatja ábrázolni. Az anya arca a gyermek iránti végtelen szeretet szimbóluma lehetne, a gyerek arca pedig az anya állát simogató kezével együtt a gyermeki boldogság utánozhatatlan megformálása. A harmadik hagyta bennem a legmélyebb nyomot, a Sinagoge Sta. María La Blanca. Miért is? Mert ez a zsinagóga jelkép-értékű. A XII. század elején épült és csodaszép. Évszázadokon keresztül békésen éltek együtt Toledóban keresztények, muzulmánok és zsidók. A "Toledói Fordítók Iskolája" (Toledan School of Translators), mint a három kultúra együttélésének ritka példája ismert. Aztán a keresztény uralom visszatértét követően, a "bölcs" uralkodó 1459-ben  kiűzte a zsidókat Spanyolországból, 60000 embert tett hazátlanná és az országot megfosztotta egy szorgalmas, alkotó közösségtől. Erről ennyit. Most újra a megértést szolgálja.

Most jut eszembe, El Greco házát is láttuk, néhány jelentős festményét ott őrzik.

Córdoba történelme több, mint 2000 éves, római, majd mór uralkodók választották fővárosuknak. Egyben egy világszenzáció bölcsője. A cordobai mecset, az Aljama, közepén a katolikus katedrálissal több szempontból is egyetlen és megismételhetetlen a világon. Az eredetüket Damaszkuszig visszavezető mór (arab) uralkodók, mondák szerint az ottani mecsetek után sóvárogva, építették. És most van az a pillanat, amikor kegyetlenül felsorolok neveket és néhány sokatmondó adatot:

Az építkezést 780-ban kezdték a Szent Vince nevű vizigót templom szerkezetét felhasználva. Ez a világ valaha is ismert legnagyobb mecsetje, alapterülete 23400 m2, közel 500 oszlopból és az azokra épített boltívből áll. Építtetői: I.Abderramán, II.Abderramán, II.Alhaken és Almanzor. 987-ben készült el. Sokan a világ egyik legszebb templom-enteriőrje. Meglepő módon a Mihrab (a mecset kötelezően Mekka felé néző része) nem arra néz. Nem ismerem az okát. Lennie kell, mert a mórok magasszintű csillagászati ismeretekkel rendelkeztek.

És itt most történelemnek kellene következnie, de nem lapozok utána. A lényeg, hogy 1253-ban a mecset közepére katolikus katedrálist emelnek, amely a maga nemében ugyancsak csodálatos. Hosszú vita előzte meg a döntést, az ortodox főurak és papok a mecset teljes lerombolása mellett kardoskodtak és talán kivételesen a király mondta, hogy ami szépség adva van, azt nem kell feltétlenül tönkretenni.

Nincs a világon több olyan építmény, mint ez az együttes, amely stílusok sorának keveréke. Csak felsorolom a stílus-elemeket: vizigót, mór, bizánci, keleti, hispano-román. Ha tévednék, vagy kihagytam volna valamit, tessék szólni. Részletes leírással nem tudok szolgálni, mert nem vagyok se építész, se művész. Mielőtt elutazik oda, megcsodálni, tessék szakszerű leírást szerezni és elmélyedni benne. Az én ámulatom-bámulatom határtalan.

Bár Córdobát teljesen eluralja a mecset, feltétlenül említést érdemel a Guadalquivir folyó ma is ép és használt római hídja, valamint a Calahorra erődítmény, már csak azért is, mert ma a Kultúrák Párbeszéde Intézet-nek nyújt szállást.

Sevilla volt a körút következő állomása. Csak azon lehet csodálkozni, hogy nem a Világörökség része, ugyanis legalább három műemlék, vagy műemlék együttes varázsa érdemelné ezt a kitűntetést. Rendkívül érdekes a mór kultúra és művészet itt is virágzó emléke, az  Alcázar palota (los Reales Alcácares) és a csodálatos kert-rendszere. III.Abd Al Ramán építtette 913-ban. Azóta is uralkodók sora használta és használja ma is. A keresztény királyok is fejlesztették, így ma a mudéjar művészettől kezdve iszlám és neoklasszicista elemek képviselője. A palotától induló többszáz méteres kert- és szökőkút-rendszere egészen különleges élményt nyújt.

A sevillai katedrális a keresztény építészet egyik csúcsa. Amikor a helyén állt mecset lerombolásáról és a katedrális építéséről döntöttek, a döntés valahogy úgy szólt, hogy építsünk olyan hatalmasat, hogy aki megnézi, higgye azt, hogy megőrültünk. Ez a reneszánsz elemekkel megtűzdelt gótikus katedrális tényleg olyan kívül-belül, hogy nem hisz a szemének az ember. Nagyságát tekintve a harmadik legnagyobb a római Szent Péter és a londoni Szent Pál bazilika mögött. Gótikus emelkedettsége miatt azonban bennem, aki az első kettőt is láttam, nagyobb vagy talán inkább azt mondanám fenségesebb (gazdagabb?) építmény érzetét keltette. Belül is csak szédeleg az ember, mert a nemes kövek, bronz, ezüst és arany mennyisége és fénye már szinte zavaró, amellett, hogy a karcsú oszlopok látvány is lenyűgöző (hogy bírhatják a terhet?). Egyetlen példa, többször visszamentem csodálni: az egyik kápolna flamand oltártáblája 50 m magas (a legmagasabb Spanyolországban, 15-16 emelet magassága!) és sárga arany-sugárzása betölti a környező teret.

A La Giralda azért érdemel különleges figyelmet, mert az olyan csodákat megelőzve, mint az előbb ismertetettek, ő vált Sevilla emblematikus műemlékévé. Talán nála is ismertebb a tetejére helyezett Giraldillo, a hitet jelképező, szélkakasként működő szobor. Maga a torony egy 1184-1197 között épült minaret, amelyet a keresztény visszahódítás után "fejeltek meg" a harangtoronnyal. Építészeknek kiváló csemege, mert megint remek stíluskeverék. Mindenesetre nagyon érdekes látvány. 

Granada, elérkeztünk utunk utolsó állomásához. Granada = Alhambra. Ilyen egyszerűnek is felfogható a kép. A mór világ Granadában is jelentőset alkotott. Olyan erőd és palota, meg parkrendszert, amihez hódolattal járul a világ. Nem írok itt sokat róla, mert a Spanyolország címoldalról nyitható linkek közé most ültettem be az Alhambráról szólót, ami többet mond spanyolul, franciául vagy angolul nem beszélőnek is, mint amit én sorolnék itt. 
Emlékeim között lenyűgözőként maradt meg Alcazaba, a katonai erődítmény, a Nasrid palota fürdőmedencés átriuma és szökőkutas udvara, végül Generalife, a szultánok üdülő-paradicsoma és az ahhoz vezető park. 

Granada visszahódítását követően itt is megépült a katedrális. Különleges szépségű, feltétlenül meg kell látogatni. nem mindenkinél a méret és gazdaság a döntő, más szépség is lehet elbájoló.

*

A hazaúton egy éjszakára megálltunk Alicante-ban, csak egy esti sétára futotta az időből. Modern nagyváros volt a bejárt környék. Reggel kiderült, hogy feltörték a buszt. Eddig nagyon bíztunk a spanyol tisztességben, jó, hogy az út végén csalódtunk, nem zavarta meg az utat.

***

Sok érdekesség fogta meg az embert az út során, a "hivatalos" látnivalókon kívül is. Egyrészt az ember értékelte a látottakat, másrészt az útikalauz történelmi tényeket is sorolt a városok közötti útszakaszokon.

Számomra meglepő volt a mór kultúra, építészet, művészet és tudomány magas szintje, sőt az a különbség, ami az arab és keresztény gazdálkodás és földművelés között mutatkozott meg az előbbi javára. A mór uralom idején virágzó földművelést és állattartást a keresztény uralkodók alatt pusztulás váltotta fel. Ha jól értettem az elhangzottakat, Amerika felfedezése, az ott harácsolt hihetetlen kincstömeg mentette meg Spanyolországot a teljes csődtől. Talán ennél is fontosabb számomra, hogy az arabok toleránsak voltak minden más hittel és bőrszínnel szemben, erőszakról, emberirtásról nem igen szólt a történelmük. A keresztény uralkodók, amint visszaszorították a mórokat, lerombolták szinte valamennyi mecsetjüket, elűzték a zsidókat, volt uralkodójuk, akit "kegyetlen" előnévvel emleget a történelem. Különösen fontossá váltak ezek az ismeretek napjainkban, amikor a világ legnagyobb hatalmának első számú vezetője kijelenthette büntetlenül, hogy keresztesháborút kell indítani az arabok ellen, mert azok alacsonyabbrendű eszméket hirdetnek, amikor Berlusconi arról filozófálgatott nyilvánosan, hogy az arab kultúra alacsonyabbrendű, mint a keresztény... El kellene őket együtt küldeni Spanyolország mórok által lakott vidékeire, tanuljanak egy kis kultúrát!

Egészen más szempontok szerint értékelődtek bennem olyan észrevételek, hogy Spanyolország nem engedte meg, hogy úgy elárasszák a külföldi bevásárló központok, mint ahogy az nálunk lejátszódott, a benzinkutak többsége a nemzeti olajtársaság kezében maradt. Bölcsebbek, mint mi vagyunk.

Megint más: több kórház mellett vitt el az utunk. Igaz, csak az épületeket láttuk, kívülről. Ebből is le lehet vonni következtetést. Ahol a kórházak kívülről tiszták, jól karbantartottak, ott a belsővel se lehet nagy baj. Megintcsak okosabbak!

Végül: elmesélte a kísérőnk, hogy Spanyolország úgy lépett be az EU-ba, hogy köteles volt az olajfái azt hiszem egyharmadát elpusztítani, hogy ne üsse ki az elért pozícióiból Görögországot és Olaszországot. Mit tettek a spanyolok. Vágták ki a fákat és három határral arrébb telepítették a friss olajligeteket. Igaz, nem igaz, ki tudja? De ha az első fele, a kivágási kényszer igaz, akkor is nagyon oda kell figyelni az Unió eljárásaira.